Olvasom a horoszkópom, nézem a híreket
Csak ülök és unom az életem Nélküled
Hol vagy már te sz?ke herceg?
Siess! Nekem még sz?kének sem kell lenned
ha szembejönnél velem talán meg sem ismerlek
mert már nem olyan vagy, amilyennek a kislányok képzelnek
Az évek alatt fehér lovad elloholt
köpenyed, modorod már elavult
Te is haladsz a korral
már nem jössz hozzám virágcsokorral
Deszkázol és szlengezel
nem tanulsz és verekszel
És mikor már azt hiszem hogy ? vagy
kiderül hogy valami hibád mégis akad
tudod még egyáltalán ?szintén mondani hogy szeretsz?
vagy az évek alatt Bel?led ez is kiveszett?
nem a ló hiányzik,a naplemente vagy a köpeny
csak hogy itt legyél, segíts és fogd a kezem
Veled minden napom egy álom
boldogság, csókok, mámor!
szeretlek és szeretsz
ennél többet kívánni sem lehet
persze ezek csak vágyak,
mik valóssá ritkán válnak
egyetlen dolog van mit szeretnék
ha megtalálnálak s veled boldogan élhetnék
hogy elmondhassam hogy megvan a nagy ?
kerestem, vártam, s mindig tudtam hogy egyszer elj?
hogy megmutassam a Világnak hogy érdemes várni
és bebizonyítsam hogy az álom képes valósággá válni
hogy a reményt visszaadjam az összetört szíveknek
hogy álmodni a csalódás után is merjenek!
denes - július 17 2007 05:42:29
Nagyon szépen és tárgyilagosan ecsetelted a nagy ? képér?l alkotott elképzelésedet, egyszer?, tiszta formában és szenvedélyesen.
Tibor
