Hallgatsz és titkolnád
fájdalmad, mi érintett -
egy kis halál a másiktól
s a világod néma lett...
Szemed tükrét égetik
sós-keserû könnyek,
csalódott árnyaktól
sötétül a tekintet...
Mégis van oly könnycsepp,
mit érzõn észrevesznek,
mi nem múlhat nyomtalan,
csókkal felfedeznek...
puha kéz simítja el,
balzsam a száj és a kéz,
szerencsés a forró könnycsepp...
a szem csillagokba néz.
sziszifusz - július 06 2008 08:47:42
Kedves Magdi!
Ez a versed is igazi lelkifinomság.
A balzsamos ajkú csók, ami begyógyít sebeket.
Gyönyörû megfogalmazás!
Szeretettel sziszu
zsuzsu - július 06 2008 10:35:47
Szia Magdi!
Gyönyörû leheletfinom ez a vers. A balzsam száj és a kéz a legszebb gyógyír az ilyen könnyekre.
Szeretettel: zsuzsu
loretta - július 06 2008 10:46:38
Szerencsés vagy, hogy valaki felszárítja a könnyeid. Gyönyörûszép lett a versed. Gratulálok! Szeretettel: .
ZETA - július 06 2008 13:51:06
Ilyenkor a sós, keserû könnyek maguktól jönnek az érzések azok szörnyek nem kellenek mégis jönnek.Szép lett a versed.Szeretettel ismeretlen ismerõsöd. ZETA
rinyu56 - július 06 2008 18:23:56
Büszke lehet rád az ki könnyeid felszárítja. üdv. rinyu56.
Magdileona - július 06 2008 21:18:29
Köszönöm szépen nektek!
varganora - július 06 2008 21:30:53
Nagyon-nagyon szép lett. Magdi!
.
