Érzem szinte mindig, éjszaka és nappal
Nyár végén és õsszel, télen és tavasszal
Érzem, mikor alszom és akkor, amikor kelek
Érzem, mikor nem vagy itt és nem lehetek veled
Érzem szinte mindig, pedig nagyon nem akarom
Érzem akkor is, amikor arcomat mosollyal takarom
Akkor is ha csend van, s nem szól már a zeném
Érzem, hogy a magányosság béklyója mar belém
Érzem, mikor rámnézel, s visszanézek rád
Érzem, mikor szavaim már nem jutnak el hozzád
Akkor is, ha egy másik ember érez úgy, mint én
Érzem, hogy a hosszú úton már nem segít a remény
Csak akkor nem érzem, mikor mosolyt fakasztok
Amikor szerettek engem és nem csak kihasználtok
Amikor velem vagytok jóban, szívvel és lélekkel
Olyankor nem érzem, hogy baj van az élettel
Gratula
