Eddig bántott a hold magánya
Hogy ott a csillagok sokasága
hogy ott a tejút végig felettem
mert nem volt kit ily mohón szerettem
karjaidban megnyugszik a lélek
ha tehetném, csak vadul szeretnélek
vonagló testtel az öledbe ülni
és szívem el?l, karodba menekülni
mond, hogy nem lesz soha vége
az ?rült mámornak és vágynak
hogy te is ?rülten és úgy kívánsz
ahogy én szeretlek, ahogy én kívánlak
megkésve léptem magányos életedbe
csak szerelmet adhatok kicsi szívedbe
adnék én mást is, egy kis életet
de sajnos ez a szerelem késve érkezett
talán kárpótolni tudlak forró érzelemmel
sosem múlló, talán örök szerelemmel
és akkor ragyognak a csillagok és a tejút
denes - július 17 2007 05:27:54
Nagyon szép verset írtál és majd e tartós szerelem feledteti veled a hiányt egy kis közös élet után.
Tibor
marica - július 17 2007 08:06:24
Valami nagyon megérintett a versedben. talán alágy dallamos ritmusa, a megnyugvás ringató érzése az amit közvetít.
Marika
Maryam - július 17 2007 09:57:39
Azt kívánom,maradjon meg ez az érzés örökre. Nagyon szép a versed.
Maryam
pici cica - július 17 2007 10:07:15
Nagyon szép vers, és ahogy a csillagos éjszakát említed, még a hangulata is mámorítóbb Remélem ez a szerelem majd kinyílik, mint egy virág "és akkor ragyognak a csillagok és a tejút", hogy idézzek a versedb?l
pussz
pici cica
krisztina - július 17 2007 19:59:36
Köszönöm nektek, a kedves szavakat, és az égnek a páromat, aki megtanított ismét szeretni!
Millió puszi nektek:Kriszti
vica1981 - július 24 2007 17:20:05
nagyon odadó szerelem....
csodálatos vers....az emberb?l mit ki nem hoz az,ha szerethet,és viszontszeretik....
a legjobb érzés a világon.
