Múltak az évek siváran.
Egyedül jártam utamat
Jött a tél s én féltem,
A hosszú éjszakák miatt.
Akkor sötét volt, mint
Világtalan kerestem az utat
Hazafelé. Fölöttem egy
Csillag, azt hittem lehull,
De csak ment kelet felé.
Követtem õt, éreztem hív.
Reményt adott lelkem
Magányában. Béke lett
Bennem, nem fájt már
Semmi. Boldognak hittem
Magam a világban.
Még nem tudtam, de
Sejteni véltem, hogy
Azon a téli estén elindult
Felém, s rám talált az Isten.
