Váratlanul érintett engem a hír
Csak álltam némán, mint aki mozdulni sem bír
Meghalt a nagymamám, nincs többé
Fájdalmas érzések hatoltak szívembe
Régi szép emlékek keringtek fejemben
S váltak hirtelen egy gomolygó köddé
Régen láttam már és bántott a gondolat
Hogy miért nem látogattam meg hamarabb
Mielõtt megváltást kapott
Tudom, hogy ez az élet rendje
Mégis haragudtam a jóistenre
Hogy anyám után a nagymamám is elhagyott
Igen, sírtam mikor temették
Talán átéreztem kínos szenvedését
Amit neki az öregkor adott
De az élet megy tovább, mondják sokan
Így végezzük mi is, öregesen, halkan
S ha megöregszel, majd Te is ezt kapod
Szomorú az élet és szomorú a halál
Szép idõpillanatokat az ember alig talál
Csak a remény jut a reménykedõnek
Az élet megöli a körülöttünk levõket
És mi mély fájdalommal temetjük õket
Míg végül minket temetnek
