Óh, szerettelek, s a csodás tavaszra
Forró nyár, majd aszott õsz jött, s a tél;
Mely feledtetett mindent egy csapásra,
Mi eddig tündér volt és csuda szép!
Már nem harsog a seregély csapat,
Elköltözött, s csak rút gyönyörét hagyta itt;
Hulló, elsárgult, s rõt paplan alatt,
Jajdult a szívem, nyüszítve egyedüllétit!
- Majd a fagy szilánkja dermeszt alkonytájt,
S vérvörös a megfestett, fázós Nap;
Míg tél, zordan töri minden sugarát,
De lassan az ó-év, csak-csak elmarad!
Most halott, de szemét látom könnyesen,
S talán csak álom, mely lassan létre kel!
20080225
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
