|
|
Csenddel ültem, amikor
ki nem mondott szavakon
csüngtünk és így figyeltünk.
Halkan, lelkünkben zenéltünk.
Nem vettünk semmit észre,
ránk szólt az élet miértje.
Üres volt már az agyunk,
éreztük, most mindent hagyunk.
Õ nem tudta mi van velem,
mélyen ült a lelkemen.
Nem tudta: rám szóljon-e,
csak kérdi: nem fáj, ugye?
" Ha nem szólsz, nem okoz bajt..."
Csak csendben ültünk és kint morajt
hallottunk. Felettünk zengett,
mert az ég vihartól rengett.
Gyóntam neki, mostohán.
Csatát vívtunk, ostobán.
Éreztem a forró lángot,
a testem izzott,parázslott.
S ahogy a vihar csitult,
a sírból éledt e holt.
Szája, mintha szólt volna,
lélek csak neki gyónna.
S mi repült csend-szárnyakon,
belém ült, létembe vakon. |
|
|
- július 14 2008 20:49:44
Szia Joli!
Tényleg, sokszor jobb nem szólni, csak nézni bele a semmibe, és elmerengeni a vihar ütötte sebeken, és várni, hogy a csend és az idõ befoltozza a gyógyíthatatlant.
Most így elsõ nekifutásra ezek jutottak eszembe, és még valami: Nem tudom miért, de rendkívül értékesnek találom ezt a verset.
Jó volt olvasni! |
- július 14 2008 21:32:45
A szenvedélytõl test és lélek életre kel. Gyönyörû lett! |
- július 14 2008 23:40:37
Mély, elgondolkodtatóan szép vers.
Szeretettel: Magdi |
- július 15 2008 07:16:58
Köszönöm soraitokat. Fontos szerintem önmagad, lelked megismerése. Ajánlom mindenkinek A. de Mello könyveit. Többeknek odaírtam hozzászólásom kapcsán, megtanít a csend fogalmára, a lélek összhangjára és nem fanatikusan vallásfilozófia.
Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
