LouisdelaCruise - július 16 2008 17:07:03
Óh,... te kedves hölgy!
Talán a keser-édes bánat, vagy a feledés örök parazsa, ami e soraid gerjeszti, mert feledni sosem lehet!
Én már próbáltam, de csak még több bánatot okozott!
Ne feledj soha senkit, mert magad is a feledés homályába süllyedhetsz!
Nézz a jöbõre úgy, hogy bármelyik nap, bármelyik perce elhozhatja az új csodát!
Tetszik a versed, kedves "M"!
Szeretettel: Lajos
Maryam - július 16 2008 17:34:26
Köszönöm Lajos, nagyon aranyos vagy.
szoszircsi - július 16 2008 19:16:54
[b]...hihetetlen tehetséggel tudsz a nyüzsgõ-pezsgõ-mozgalmas igékbõl egy fáradt-lemondó-mélabús verset varázsolni...
Többször megfigyeltem...ennek mestere vagy....az érzéseknek medert adni, gátatszabni, letompítani,- ez , ez a mostani versednek is az energiája...
...különleges, hogy 15sor a vajúdás idõszaka...jelenidõben...de a vége, az utolsó sor már az új érzés megszületése...mint egy visszavonhatatlan-megmásíthatatlan végsõ-döntés...egy megszenvedett "végítélet"..."elfeledtelek"...már múltidõben...
Az egész 15 sor egy levegõvétel...egy mély sóhaj...az utolsó sornál pedig, mint egy vulkán...kifújod, szélnek ereszted kételyeidet...érzéseidet...hétlakat alatt a történet...az érzések....a múlt....
Húúú...Maryam....azt hiszem éreztem amit közvetítesz...rendkívül kifejezõ és átélhetõ....gyönyörûen átadtad...
Szeretettel[/b]
szí.
Magdileona - július 16 2008 23:16:20
Teljesen átéreztem - nagyon szép lett...
Szeretettel: Magdi
