Leírhatatlan gyönyör, mely úszik illatában
Dicsfény, mely törékeny a ködben.
Vagy talán elvarázsolt lepel, egy ifjú óhajában
Ébredj, öntik arany kehelybõl a reggelt.
Mosolya, makulátlan ragyogás
Mely kelyhében csillogtatja gyöngyét.
Zengésre készteti a napot
Egy szent virradati felkelést.
S az égi virágból szirmok hullnak
Koronát alkotnak, harmatosan szépet.
Mely képzeletben arcomat mossa
Hogy ne fájjon alkonyban a végzet.
Elvarázsol mindig egy arc, egy lány
Éji parfüm borát egy órába zárva.
Bódító gyöngye, emelem hát
És kiiszom mérgét, illatát...várva.
Elõttem a rét, rózsás szép a kertje
Pillangók körülöttem lesznek.
Trill hangokban csalogány
S a kiszórt csillagok vesznek.
Egy korty borral többet
Mérge hatékony lesz.
Fulladó vitorlás lankadó testtel
Haja érintése vallomás, és itt a reggel.
S felemelem fejem öregedõ testtel
Leírhatatlan ki vagyok
Mondanám én kedves...
Napkeltekor világosban csak a csend ragyog.
reitinger jolan - július 17 2008 14:33:45
Megkapóan szép. Az érzelmek hullámhosszán.
"Napkeltekor, világosban csak a csend ragyog" és Õ.
(Én valami más is kiolvasok versedbõl, de az az én bajom )
Szeretettel Joli
loretta - július 17 2008 20:24:02
Csupa szerelem minden szavad! Remélem, rosszul érzem, hogy csak szeretnéd a mellette ébredést, és õ nincs veled!
A versed csodaszép! Gratulálok!
