Kémleled az eget, ezt az óriás leplet
csalogat a telihold, várja - megtedd.
Csillag lehetsz országában, élhetsz fényesen
hátrahagyva mindent, beragyogva végtelent.
Vonz a sötét - hûs szellõ ölel, csókolja arcodat
nyugalom terül szét benned, - elkapott a pillanat.
Erkélyed peremén játszik a gondolat
csak egy-két lépés, s megszûnik a holnap.
Önzéseden felülkerekedik jobbik éned
pár értetlen, árva szív hasadna meg érted.
Nincs még itt az idõ, dolgod van e Földön!
Holdanyó mosolyog, lassan továbbáll
õ már tudja a titkot, - megperzselt a vágy.
/2008.07.20./
Eve - július 21 2008 20:22:51
Kedves Gondola!Nagyon szép a versed!Tetszett!Üdv:Eve
zsuzsu - július 21 2008 21:08:01
Szia Gondola!
Az embernek vannak ilyen pillanatai, amikor úgy érzi, hogy egy-két lépés és megoldódnának a gondjai. Így jó ahogy befejezted az írásodat. kerekedjen felül az ember jobbik énje. Nagyon szép képeket festettél. A hangulata pedig nagyszerúen átjött. Szép nagyon. Szeretettel: zsuzsu
