Láttam a szebb jövõt,
ahol vagyok én, és egy idegen,
akit úgy éreztem,
hogy szeretem.
Megmagyarázhatatlan jelenség volt ez nekem.
Megérinthettem,
a gyönyörû szép két kék szemébe belenézhettem.
Ajkait viszont,
már nem volt idõm megkóstolni,
mert elillant elõlem,
s én meg követtem.
Gyermekies játék volt ez,
hol én lettem a gyõztes.
Jutalmam,
hosszú szenvedélyes csók lett.
Váratlanul ébredtem az álomból,
nem várt senki se rám,
csak az örökös halhatatlan magány.
marica - július 22 2008 07:19:29
Szép a versed.
A magány mesél:
A vers jóbarát
Ne fély!
Soha nem vagy egyedül.
Mert ott legbelül
Társad az értelem!
Szeretettel: marica
Eve - július 22 2008 14:24:16
Kedves Marica!Köszönöm a hozzászólásod és örülök hogy elnyerte a tetszésedet a versem!Üdv:Eve
tenger - július 22 2008 23:47:02
Kedves Eve! a szép jövõ elõtted, ha mindig ilyen gyönyörû sorokkal lepsz meg minket! gratulálok csak így tovább! Szilárd a.
