X. ének
Hideg h?vös reggel, távolban kakas kukorékol,
Riadsz illatos ágyadban, zihálsz álmodtól.
Álmod, vagy valóság, mily puha kísértés?
Fogod, mit világ ad, ezernyi tovat?n? rezgését.
Álmodban varázslatot láttál, mely babonáz,
Tiéd volt gazdagság, s er?, megannyi ég? láz.
Lélek szállt beléd, suhanó fekete szépség,
Mit kaptál t?le, termett, n?i merészség.
Testeden érzed, régi kor, nemese simogatását,
Lágy érintését, felh?tlen tiszta elmúlását.
Szíved, mi tüzes sziporkát szór életedre,
Hamvas ajkad, lángoló h?s szüzedre.
Mint fuvallat, megérint, mit hint reád kedvesed,
Cirógat távolból, kíván reményt, szerelmeset.
Érzed magadon, fordul term?re, életed teste,
Pattan benned rügy, s bel?le bimbózó lehelete.
Kis élet, mi kel ki benned, kék rózsa,
?szinte álmod, szerelemben, b?vös varázsszóra.
Kis kobold, ki hímport szórt term? méhedbe,
Óvd, s vigyázz szeret?n, e kis jövevényre!
Szellemed áthatja létedet, kis boszorkány,
Mit kaptál italodban, tested, anyaként kíván.
Ajkad remeg, s hangod elcsuklón szól,
"-Vajon saját lelkem, s testem, látom-e még valahol?"
Reggel, h?s patak vizében fürdik tested,
Frissülsz, s hajlékod,...teli szeretettel;
Méhed gyarapít lényt, szíved nevel leányt,
Kit ?sz hoz, s majd két kebled táplál.
Eljött a nyárvég, évszak vált, hoz ?szt, harmatosat,
Tested éjszakában, vajúdva, kis életet ad.
Látod, kis manódat, ki segíti születést,
S nyugtatva szívedet, hoz beteljesülést.
Életet adtál virágnak, kínban sikoltva,
Anya lettél, már többé nem kerülhetsz pokolra;
Szíved dobban, körötted tündérek népe táncol,
Többé már sosem leszel messze, a boldogságtól.
Kisded, ki cseperedik, szeme b?vös csillag,
Hetedik ?szbe, nap hanyatlik, s Új-holdra virrad;
Kopognak ajtódon, ki áll ott, úri helytartó,
Korbáccsal jött gyermekedért, sátáni alattvaló.
Szakítja szívedet, s rabolja véred vonalát,
Átkot szór, s varázsol tested, démonná!
-Ne félj, míg lelked tiszta, s torol rosszat,
Míg élet vizét iszod, sosem visz kárhozat!
Sátán, ki kaparint, tiszta sz?z lelket,
Nem tudja, mi mágia, ki bevégeztet;
Kis kék rózsa, kin nem fog démoni szó,
?, maga a varázsló, (ki nem lesz sosem urat szolgáló)!
Kis éjszakai varázsló, hoz sátánra is rontást,
Szabadul ketrecéb?l, s hatalma lesz a Világ.
Uralkodik gonosz fölött, mit tesz, hódító,
Övé lesz, jó és rossz, ördögi és angyali alattvaló.
Anyai szív, mit nem bír, elszakított virágszál,
Tört lénye beleszakad, s fekszik, halálos ágyán;
Évtizedes kín, s mit tündérek sem tudnak,
Visszatér leány, egy szomorú, bús, ?szi nap.
"-Láttam világot, jót, s rosszat, gyarlót,
Embertelen ördögöt, tüzes trónra valót.
Sátánt, kinek csókja égette torkomat,
Angyali szellemet, kinek lantja elszakadt."
"-Édesanyám, mit adhatok, h?, leány szeretet,
Varázskelyhemb?l, h?s boszorkány leheletet;
Élet csókja az, mi száraz ajkad nedvesít,
S szívedbe új hitet, forró álmot hint!"
-Fiatalodsz, tested, s alakod, régi szépség,
Sugárzó arcod, tekinteted, úrn?i kékség!
Anyja és lánya, tündökl? két hajadon,
Ragyogó szellemek, kik voltak Rég, egykoron.
Két szív, mi egymásért dobol, nótát dalol,
Tündér, s manó sereg, köröttük táncot jár,
Bíborvörös naplemente, telihold ragyog,
S fényükt?l csillog, e b?séges nagy határ!
-Ha szunnyadó jó lelked, néha kicsit háborog,
Ne légy gonosz, ha teheted, légy boldog!
?szinte szeretet, mit adsz, s kapod azt,
Ha mindig vársz, új, s szép tavaszt!
Mint csillag az égen, lélek is tömérdek,
Csak megtalálni egyet, tán több emberélet;
De ha egyszer megleled, igazán jót, boldogat,
Senki el nem veheti, míg életed el nem apad!
"-Táncolj boldogan, s éld jó életed,
Ha megtaláltad önmagad, s lelkedet;
?seid, szegények és gazdagok,
Lelkek királyai lesznek, halhatatlanok!"
20060424
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
