|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Pont egy éve már, hogy nem vagy velünk,
Látod, mily nehéz lett az életünk.
Nélküled nem zöldellnek már úgy a fák,
A sírodon nõ a legszebb virág.
Soha el nem felejti senki már,
Hogy a legjobb ember itt TE voltál!
Ha a bánat idõnként elõtör,
Tudom, hogy figyelsz minket a Mennybõl.
Te voltál, ki tudta, ki mit is szeret.
Kedvére kinek, mivel is tehetsz.
Fejes saláta, piros paprika,
Ez volt a kis-unoka óhaja.
Köszönöm, hogy ennyire jó voltál,
Ránk mindig szeretettel gondoltál.
Dolgoztál, ha kellett, ha nem kellett,
Mi Tõled tellett, mindazt megtetted.
Végsõ napod a diófa bánta,
Még este lefeküdtél az ágyba.
De reggel sajnos már nem vert szíved,
Itt hagytad e világot és minket.
Azóta feleséged nagyon sír,
Gyakori társasága csak a sír.
Nagy bánat ez Neki, sose feledd!
Ötven évig volt a Te életed!
És most hirtelen nincs más csak a gyász,
Üres lakás, kert, szív, élet és ágy.
Emlékedre misét is tartottak,
Tiszteletet Neked így mutattak.
Eltelt egy év, semmi nem változik,
Elmém Veled sokat ábrándozik.
Visszatért oda, hol ketten voltunk,
Egész nyáron Neked rosszalkodtunk.
Kosárpalánk, templomkertben hinta,
Sosem kellett ehhez Neked minta.
Polihisztornak is mondhatnálak,
Asztalos, kõmûves nagyapámnak.
És hogy a kerted mindig oly szép volt,
Lelked mindig a terményben bentvolt.
Büszkébb nem voltam még soha másra,
Mint az én szeretett NAGYPAPÁMRA!
2007.01.14
|
|
|
- július 30 2008 08:27:01
Nagyon szépen és szomorúan szól kedves nagyapádra való visszaemlékezõ versed, kedves Schildike!
Mindig olyan jó olvasni ilyen kedves és jó nagyapókról, vagy nagyanyókról.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
