Mézcsókkal, ha tehetném
Ajkadat pecsételném!
Két karom, ha szell? lenne,
Mindig téged érintene!
Ha kérnéd, én lennék a fény
Szerelmes szíved tengerén..
S ha eljön a fekete éj,
Kedvesem, akkor se félj!
Szemedre álomport én hintek,
S míg el nem szunnyadsz, veled leszek
Addig is, és még tovább
Féltve vigyázok majd rád.
Cserébe én mást nem kérek:
?rizd törékeny szívemet...
denes - július 21 2007 05:26:59
Légies, tiszta és ?szinte vers a szerelemr?l, a szeretetedr?l, a másik féltésér?l. Szép.
Tibor
Doreen - július 21 2007 11:11:31
Sziasztok, mindkett?töknek köszi a hozzászólást. Ica, igen, teljesült nekem is
denes - július 21 2007 16:34:45
Örülök Dorka!
Tibor
Doreen - július 21 2007 20:31:11
Köszi-köszi! Én is nagyon örülök!
krisztina - július 21 2007 21:20:15
Nagyon jó volt ismét olvasni a versed.Mindig megdöbbenek azokon a hatalmas érzéseken, amik egy ilyen kis törékeny lányban élnek.Ezkt?l az érzésekt?l, és a lelkedt?l vagy er?s!
Szeretettel, egy mindig szívesen olvasó alkotó társad:Kriszti
Doreen - július 21 2007 21:44:04
Szia Kriszti! Örülök, hogy itt is olvastál! Köszönöm kedves soraidat!
