|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
amikor az édes hajnali sugár
ablakomon be-bekandikál,
azt hinném,jót akar,
enyhiteni jön,fájdalmat takar.
magamba nyelem,kicsit kergetem,
s továbbadnám,de nincs kegyelem..
húsomat tépegeti egy kõszív,
cafataim maradékával bõszít,
mikor már haldoklom
még akkor is belenyugszom,
hogy nincs vérem egyedül,
van aki még él,legbelül..
egyszer minden imám kézre talál
emelt fõvel nap-nap után,
bátorítom magam s ezzel
csitítok mások ellenszerével.
szérumom nekem nem méreg,
oldalbordájukból viszont nem kérek,
mert kegyes a sors azokkal,
kik mérhetetlen indulatukkal
vésnek utat maguknak,törnek,
zúznak,világmegváltóként hörögnek.
bûnöm talán pofon'csapás,
miért érdemlek én mást?
mezõmön nincs színtelen virág,
mégis leborulok,
s szótlanul hallgatok.
keresem tovább a menedéket,
hol pázsitot teremtek,
száraz,víznélküli sivatagi életet
óceánnal mentek meg. |
|
|
- augusztus 12 2008 05:39:58
Tanulságos,különös vers volt. |
- augusztus 12 2008 15:30:32
Remélem, megtalálod a menedéket. Szép lett!  |
- augusztus 18 2008 20:08:38
Tetszik nagyon, hasonló a hangulata az én vereim hangulatához |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 27. csütörtök,
Gáspár napja van.
Holnap Ágoston napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
