Hold ezüst féltallérja
lóg a sötét ég színpadán,
mint megkapó, csillogó dísz
a pompába öltözött karácsonyfán.
Hideget áraszt most belém,
pedig fenséges, mint mindig,
mégsem sugall derûs szavakat felém,
inkább borzongást kelt fagyos lehelete,
szemem sarkába küld jeges könnyeket
fényes üzenete.
Nem áltatom magam, õ vétlen.
Csak én vagyok most ilyen...
szomorú és szerencsétlen.
Kondrakati - augusztus 12 2008 08:47:21
Szomorú hangulatú vers, amit nem csak a szavak, a leírás is kifejez: " lóg a sötét ég szimpadán". Lehet, hogy ez nem volt tudatos, de ez is a lelkiállapotodat tûkrözi. Remélem ellmúlt.
A versed tetszett.
Gratulálok!
loretta - augusztus 12 2008 15:43:17
Dehogy vagy szerencsétlen! És remélem azóta már szomorú sem.
