|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Mindig belétek ütközöm.
Lehet fehér, cifrára festett,
vagy mibe a közöny megkötött.
Képek lógtak rajta,
imádott híres emberek,
Lenin, Kádár és a többiek.
Bár a régi képek lekerültek,
de a fal ugyan az maradt.
Az élet szürkén vánszorog,
porlepte régi utakon,
mert féljük az ujat,
hisz nem tudjuk hová vezet.
Mindig falba ütközöm
a hatalom útvesztõjében.
Mint elveszett lélek bolyongok,
ahogy a vándor, kit nem vezetnek csillagok.
Érzem a falon át, soha nem jutok.
Nem hagyják, kik a falat rakták
ha fejem vitt elõre, csak a koppanást hallották,
s nevették, hogy folyik piros vérem.
Nem láttam még a fal túloldalát,
csak mondták, ott minden más,
nem ismerik, hogy nincsen,
ülnek palotában millió kincsen.
De az is kevés, még-még,
a tied is kell és elveszik,
hogy jót tesznek, õk azt képzelik.
Mert övék az ország,
övék a hatalom.
Azt mondják, hogy amit tesznek
én akarom.
Pedig nem és talán te sem,
és ha ti sem, akkor a falnak dõlni kell.
Ha lebontottunk már minden falat,
a fejed se fáj tovább,
elmondhatod mindenkinek,
már te érted van hazád. |
|
|
- augusztus 13 2008 15:20:32
Kedves Szhemi!Nagyon nagy igazat írtál!És a világ csak egyre rosszabb lesz és kilátástalanabb!Üdv:Eve |
- augusztus 13 2008 17:09:12
Kedves Eva!
Sajnos azok a falak megmaradtak és akik mögötte voltak-vannak azok sem nagyon változtak.
Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
