|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Gyöngyvirágok szirmaiban elbújtak a csillagok,
Korán reggel felváltja a Nap sugara a tegnapot.
Vörös égalján tûzõ gyémántként lobog,
Felhevült testben az érzelem konok.
Vágyak sziluettjeként rezdül a test,
Forró lávaként hisszük mi ezt.
A pillanat tükrében egymásra néztünk,
A lelkünk a szerelem lázától szédült.
Ajkamon ég még csókod emléke,
Emlékezzünk a forró nyár hevére.
Kerestem a távoli csillagokat,
Ami csak neked ragyoghat.
Hová lettek? Elbújt mind?
Hol keressem, ami nincs.
Illatos felhõ maradt utánad,
A szívembõl sugárzott a bánat.
Nem búslakodok tovább édesem,
Keresni tégen nem vagyok képtelen.
Gyöngyözõ patakon suhanok,
A sötét éjszakán a Hold ragyog.
Csillagok fénye vetíti utamat,
De hol voltak ez idõ alatt?
Eltûntek egy virágcsokor kelyhébe,
Ahol a sötétség olyan, mint egy remete.
Ha a szívbõl is a szerelem hiánya kiapad,
Vissza térve újra kifakad,
Oda ahol igazán szabad.
Szálljon a lelked magasan,
Szerelem érzése hangtalan.
Újra hozzád láncolom szívemet,
És együtt nézzük a csillagos eget. |
|
|
- augusztus 15 2008 17:47:37
Keressd csak, Kormi, hiszem, hogy megtalálod!  |
- augusztus 16 2008 08:47:45
Szia kormika!
A jelen és mult kavalkádja játszik versedben.
Ez Már csak pajkos bujócska. Már leipiapacsoltad!
Aranyosan fejezted ki magadat!
Szeretettel: marica mama |
- augusztus 16 2008 20:21:08
Mint a tûz madara...
Fénybõl jövõ, fénybe szálló.
Nagyon szép!
Csobad |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
