Történt, ami történt, a dolgok nem változnak!
Közel volt már, hogy a túlpartra áthoznak!
Középütt, a sodrása a sorsomnál is erõsebb,
hogy reszketve térdeljek, zokogva elõtted!
Csak nézz rám, esdekelném egyetlen szavad,
hogy mosolyogni lássam harmatos ajkad...
Harag helyett, megbocsátani vágyna szíved!
Csak a szíved adnád már annak a valakinek!
Vakon, siketen botorkál itt a sötétben!
Hogy könnyes arcát törölje abba vörös köténybe...
Megpihenjen, óvó karod közt szenderegjen,
hogy a pillantásokra édes csókokkal feleljen!
Hogy érezze végre, volt miért szenvedni!
Tudnia kell, hogy megérte mindezt megtenni!
Veled lenni mindig, vagy nélküled rettegni,
hogy tudjam milyen egyszerûen, feltétel nélkül
szeretni...
