|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Ködbe bújva eltűnik a zenit,
felhő szórja didergő cseppjeit.
Fa füstjét pipálja ház kéménye,
a bíbor ég átvált feketébe. |
|
 V
A sok mezőt, a sok hegyet,-
erdőt, csillag-hadat,
miket vaksi szemem elé
képzeltem, napra-nap. |
|
 Sz
Sápadtan borong október ege,
várat magára még az indián nyár.
Csodaszép, színes levéltakaró
mélyén az igazi ősz szunnyad és vár.
|
|
 Sz
Az őszi szél néha méla,
máskor vad haraggal vágtat,
cibálja a gyenge fákat.
Letépi a leveleket,
|
|
 M
Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron,
Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón.
De észbe kapok, belemártom, írok én olyan nagyon vágyón. |
|
 M
Szépsége ragyogott, a hófehér ruhában,
tisztasága álom, a némaság bújában.
Odalépett hozzám, s azt mondta, hogy szeret,
s szerelme ereje, a békességbe vezet. |
|
 M
Hívást hallok? Szívem fájón
Messzi visszhang járja át…
Téged hallak, édes párom,
Vagy csak fülmilék dalát? |
|
 M
Kicsi lány a balett iskolában,
Gyötri piciny lábait a tanulásban.
Vágyai szárnyalnak az égig, ha
Megnő mint primadonnát dicsérik |
|
 Sz
Ad.
Tagad.
S rengeteg.
Titokban, egy |
|
 Gy.
Ó, Jézus, szent vagy, jó, mindenható,
Vegyél magadhoz, minden elhagyott…
Vedd lelkemet: parázs, még pislogó,
De lánggal égni többé nem tudott. |
|
 Gy.
Merre az út, mely vezet feléd?
hol van a kis szív, mely gyémánt és szép?
Szépséged, hol rejted, lelked mitől ég?
hogy meglelje szívemet, tündöklése még! |
|
 Gy.
Tegnap jöttél, hatalmas gépekkel,
belém martál, patakokban ömlött vérem.
Lelkem távozni készült fényekkel,
fulladoztam, hörögtem, kitépted szívem. |
|
 Sz
Csikkek tengerében, sok szemetet szedtem,
mai munkanapon, sokat cipekedtem.
Én vagyok flakonos, és sokszor kerti munkás,
kézbesítő, pakoló, és még sokminden más.
|
|
 Sz
Barátok,egyre kevesebben lesztek,
Valamikor de jó volt társalogni veletek.
Megosztottunk mindent,bút,örömöt,
Volt aki boldog volt,a másik csak nyögött.
|
|
 Sz
Távoli eső párájától terhes szél
Szaga hirtelen a szobámba behatol.
Hangosan zizeg, a szalma zsúpfedél szél.
Ez bizony nagy vihar lesz, mindent letarol.
|
|
 Sz
Fegyverek osztják a halált,
minden lövés célba talált.
Holtak, sebesültek
jajgatás,rémület,
|
|
 Sz
A megbocsátás lődörög,
nincs felhő országom fölött,
nem porzik földem talp alatt,
legény októbert süt a Nap.
|
|
 Sz
Kréta partjaihoz érnek.
A nagy sziget, ahogy mondják
az őslakók és a mondák.
Sziklákkal, meg homokos partokkal
|
|
 Sz
Levett lábamról is a szerelmem
drága,kis kezébe vette kezem
azt mondta,többé nem engedi el
|
|
 Sz
Lásd, arcomon hömpölyög a könny,
nyugodtan érintsd, tőle ne félj!
Csak víz, táplál, éltet, igazgyöngy-
Osonó csend, hallgatlak, mesélj!
|
|
 Gy.
Nem az ész, a szív kedvence inkább
A szeptemberi lomb arany színe,
A napok fűzte paprikalánc-minták,
S az örök-futó kék Duna vize. |
|
 Sz
Fehér rózsák mosolyában,
Angyalok óvó karjában,
Ábrándozó hangulatban,
Elmerengtem a sok tapsban.
|
|
 Sz
Régi fényképeket nézegetek
Lassan a múltba révedek
Ahogyan az eszembe jutnak
|
|
 Sz
Ugrándoznak ágról ágra,
felfutnak a fák törzsén,
elbújnak a lombok között,
játszi fürgén, könnyedén!
|
|
 Sz
Attól, hogy valaki emlékezik, az új élmények befogadására ugyanolyan
szükség van - és igen, - az újak is előbb utóbb emlékké válnak.
A szomorú az, ha valakinek nem emlék, ami valóban emlékké lett.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 09. vasárnap,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
