|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
aztán szépségének tára, oszlik a köd,
felszárad a pára, madárhang zendül,
a fák hegyén a sárguló levél felragyog,
a lombokra tiszta aranyfény terül. |
|
 M
Mind messzebbre vágysz haladni?
Nézd, a Jó itt van közel… |
|
 Sz
Itt van már szeptember második fele,
az ősz belopta magát a szívekbe.
Verőfényes szombat délután,
kedves pár ül a park kispadján.
|
|
 Sz
ha
a nyár
elköszön
elmúlás jő
|
|
 Sz
Letisztult most minden, jéghideg esőben,
kimosta lelkemet, megújult a hitem!
Tisztább lett most minden, áztat némán a víz,
az út porát lemossa, s a tisztaságba visz!
|
|
 V
Most, csak Neked írok egyedül
Remélem, hogy a kezedbe kerül
Szeretném, ne mindennapi legyen
Többé ne felejthesd el soha sem |
|
 Sz
A vágyakozásban, a szerelem ó, minden mást kiszorít
Főképp a gondolatokat és mindent a szívhez viszonyít...
A szerelem a feminizmus kerékkötője.
|
|
 Sz
Minden perc combon
csoszogna, a nemi szerv
folyton zokogna.
|
|
 M
oly nyugodt ez az este, néz a Hold,
a galamb sem burukkol, rigó sem dalol
édeset, szikrázó, tündöklő csillagok. |
|
 M
Apám sokat mesélt a bányászokról
Veszélyes hálátlan nehéz munkájukról
Magukba szívták a fekete szénport
Amitől tüdejük felmondta a szolgálatot. |
|
 Gy.
Aki a jelennek él, vidám lehet,
ha vannak ehhez lehetőségek.
A jövő embere tervez és hisz a sikerben,
tökéletesen elégedett, boldog ember. |
|
 Gy.
Most már enyém végleg, ez a vén diófa,
nem hagyom kivágni, ne legyen bitófa!
Bújok hozzá éppen ölelem, simítom,
ha szükséges, ha kell, mésszel mosogatom. |
|
 M
Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket. |
|
 M
Ez az idő gyorsan múlik,
Én meg lelassultam,
Nem szégyellem, ha lefekszem,
Már el is aludtam! |
|
 M
Rászálltak az öreg fára,
levele már nincs, elszáradt. |
|
 M
Angyalok kórusa, országodban zengik,
hogy eljöttél, köztünk vagy, szeretetben megint!
Még sokáig élünk itt mert te vagy az a csillag,
mely beragyogja lelkünk, és soha el nem hagy! |
|
 V
Poros utakra csendes eső szitál,
szürkéből fekete lesz, fekete sár.
Itt már az ősz kopogtat, jönnie kell,
elfáradt, elköszön a lángszínű nyár. |
|
 M
A magyart évszázadok óta a sors veri,
Mert életre alkalmas, biztos ezért teszi. |
|
 M
Részévé váltam a Világnak
Vállamra takarót terített
a langymeleg nyári este
Ez a boldogság estje volt |
|
 M
Már elmúlt egy hónapos, nézelődik,
nevetgél, nagyon szépen fejlődik.
Ez alatt az egy óra alatt az Anyuka
elvégezheti a sok munkáját, |
|
 M
Tárd ki szíved! Hadd szálljon a szeretet,
tiéd lehet az őszbe bújt kikelet...
Szeress, mint soha még! Utolsó esély?
Ha már tél kopogtat, a remény csekély... |
|
 M
Felhő asszony magához húz,
sírni kezd.
Könnyeiben feloldódom,
köd leszek. |
|
 M
Hajnalcsillag ragyog, a sötétség elhagyott,
minden szerelemnek tüze most, itt ragyog!
Álmos hajnali fényt, gyöngéd szél lehűti,
tündöklésnek álmát, a sötétség sem tűri! |
|
 Gy.
Akkor még nem láttam az árnyakat,
vidáman kacsintott rám a nap,
de tovatűnt mára a csillogó nyár,
virágszirmaim régen elhervadtak már. |
|
 Gy.
Csapadékos évszak az ősz,
szél élezi ki az esőt,
kifordítja az esernyőt.
Ha esik is,mindhiába, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 09. vasárnap,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
