|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Felhők metszésénél, kereszt formát láttam.
ragyogó időben, zöld és meleg tájban.
Mintha Isten akart volna, ezzel nekünk jelezni,
mindnyájunknak, akik Őt, akarjuk szeretni.
|
|
 Sz
Már
Nem vagy.
Vissza tért
Szabadságom,
|
|
 Sz
Mielőtt megszülettem,
korább létezésemben
anyagtalan idea voltam,
|
|
 Sz
apró
talpai
nyomán éled
alvó természet.
|
|
 Gy.
Kemény az éjjeli madár maszkja,
s az átélt akkordok
elvesznek a dombok övezte völgyben,
szerelmem arca mélyen ráhajlik a kék vizére. |
|
 Gy.
Tanulj drága, tanulj mindent,
meglásd szép lesz ez az élet
okos gyermeknél tudd, nincs szebb
drága szüleidnek fénylesz! |
|
 Sz
Két viharvert lélek,
a nagy ködben eltévedtek.
Majdnem elvesztek míg végre
egymásra leltek
|
|
 Sz
Mondd még, s én hazug szavaidon át,
Iszom bársonyos keserű fiolát,
Mérged az én mérgem már,
Bár tudom, ez mind ostobaság.
|
|
 Sz
Gyönyörű lány-arca, pompázott a mennyben,
csillogtak szemei, káprázatos-szépen!
Tisztasága harmat, ragyogása napfény,
egy angyal volt ő, s állt ott, tündérleányként!
|
|
 Sz
Indul reggel, múló
Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
Napfény-sugár ébreszt.
|
|
 Sz
Szegény szakadt, rongyolt szíve
aludni küldte őt,
nem látta, hogy ezüstszínűn
a nap nyugatra dőlt,
|
|
 Sz
Ki akart itt öregedni, megöregedni?
Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni.
Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni?
|
|
 Sz
Nem is bírom ki, hogy egyetlen nap
ne lássam a kis drágámat, azt az
édes, gyönyörű kis unokámat,
a mosolygós, gőgicsélő kis angyalkámat! |
|
 Sz
Búcsúlevél ez édes angyalom,
mit írjak, nem tudom.
Szeretnék mindent elfeledni,
emlékeinket eltemetni,
|
|
 Sz
Minden gyöngyről tudom, mikor s honnan lett,
őrzi őket mélyen a jó emlékezet.
Megkönnyíthetik majd a búcsúzást.
|
|
 Sz
Az éjszaka kipréselte könnyeimet.
Elhintettem magányosan kóborolva
az utcákon. Pirkadat tájt a nap össze-
szedte, felnagyítva tündöklő erejét.
|
|
 Gy.
Egy fénysugár kint rekedt szótlanul,
a megkopott, korhadt romok között.
Érző hittel szomjaztam az újra,
mi volt, inkább hagynám magam mögött. |
|
 Gy.
Kiskertemben álmukból
búskomoran kinyíltak
a szellőrózsák...
a szerelem lenézést áraszt. |
|
 Gy.
Lágy és puha bőrét, simítja a szél,
a Holdtól fényes arcát, őrzi most az éj.
Tündöklő köd szitál, harmata felüdít,
színek kavalkádja, álmokba szenderít. |
|
 Gy.
Feledjelek, arra kértél,
rendben, megpróbálom
ne írj majd ha újra félnél
szétszakadt egy álom! |
|
 Sz
Jaj, neki, ha élhetetlen,
Annak sorsa, menthetetlen,
Aki mindig másra szorul,
Ne szépítsük, folyton koldul!
|
|
 Sz
Látszólag asszimilálódik az ember,
Mert, ezt akarják hinni a többiek.
Lélekbe persze, hogy… ilyet nem mer,
|
|
 Sz
Élet-poharam kiürült,
élvezeteken csömör ült,
puha volt lelkem, megkövült,
gondolatomra féreg ült.
|
|
 Sz
Jegenyefák vezettek a házhoz
Utam során, melyek rég nem láttak.
Hűségesen bólogattak felém,
|
|
 Gy.
Mindenre ügyelve, lassan haladok előre egy úton,
amit önmagam vágok.
Lépdelek,
hogy tudjak visszafordulni, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 10. hétfő,
Lörinc napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
