|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Gomolyog felhőkkel a hajnali pára,
bújik a hegycsúcs, mint puha paplanába.
Lebbenti, űzi szél, nem kell még rejtőzni,
hisz csak most kezdődik, s jó itt elidőzni.
|
|
 V
Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem.. |
|
 V
Hogy Te többé nem játszol már,
tedd azt, nem is érdekel!
Szerelmemtől már fázol t'án?
csélcsap lelkem fényre lel! |
|
 V
Vágyaim szállnak mint madarak,
Két világ között, senki nem
Tudja mennyi lelki szenvedés van
A gondolatok mögött.... |
|
 V
Sóhajt a szél az őszi lombokon,
eső permetez monoton.
Már kopaszodnak az ágak,
a mezítelenség fáj a fáknak. |
|
 V
Mint az erdő, lerázom magamról a leveleket,
s mint az ég veszti csillagjait - lekopaszodom -,
vagy mint a tavirózsák a tó gyűrűin
a sötétség mélyébe zuhanok.
|
|
 V
Ily’ szűk markú az Isten?
Lábujjra állni kénytelen,
ég-asztalán ki enne.
Kis szájba morzsát ad, |
|
 V
Ajándék, ária, zenemű,
rondókat zokogó hegedű,
csupa dal, pihe-hó, puha szó,
hol a rím, ringató, mint a tó. |
|
 V
Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél. |
|
 V
Mikor tetőtől talpig lánggal izzunk,
amikor időnként földön jár az ég,
ki az, ki akkor sem sugárzik fénnyel,
holott életének gyertyája még ég? |
|
 V
Sugárzó fény csoda, lelkem tiszta lángja,
szeretetem szépség, hatalmas nagy vára.
Múló, időtlen lét, kietlen zátonyán,
rám talál a béke, tisztaságon át. |
|
 V
Születéskor az ember ajándékot kap,
Az élet és a halál közé ráadást,
Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap
Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást. |
|
 V
Nyugodt ez a kora esti pillanat,
most épp lehunyom megfáradt szemem.
Fülembe halk muzsika lopakodik,
majd zenében úszik egész terem. |
|
 V
Hiányzik a Holdas éjjel Veled,
hiányoznak tiszta hajnalok,
amikor csak úgy, néztük az eget
némán, csendben most is hallgatok... |
|
 Gy.
Hajtsd le a fejed,
csukd be a szemed,
így szeress vakon,
alázatosan. |
|
 Gy.
Az ősz sétányán egyedül mentem,
talán az utolsó pihenőm keresve,
parázs-vörös szőnyeget leltem,
fémes zizegés - selyemléptek szeptembere -. |
|
 Gy.
Köszönteni szeretnénk téged
(Bocs a nagy késedelemért –
A fiúkkal a nehézségek…):
Száz évig élj a kedvükért! |
|
 Gy.
Új volt nekem a szerelem,
Amiben fejjel lefelé estem.
Ő mosolygott,látta a naiv,
Fiatal kezdetlegességem. |
|
 Sz
Repült, s repült, -
a jól ismert kis brig,-
széltől megdűlt,
|
|
 Sz
Átjár minden része, reszket tőle faág,
átmossa jóságunk, féltett színaranyát.
Tisztítja az embert, minden sáros szennytől,
megújít ma mindent, mi megrohadt ezektől.
|
|
 Sz
Már én is igen unom, hogy a számon.
Csak panasz szava tódul elő vádlón,
De egyedül vívom dicstelen harcom,
Közben szép lassan elvesztem az arcom.
|
|
 Sz
Amikor megázom,
nedves leszek, s fázom,
az egész bundámat
kicentrifugázom.
|
|
 Sz
Mennyi ellenméreg kellene
Lelkünkből az ördögöt kiűzni;
Szívet bűntől maradéktalan
Megtisztítva győzelmit kitűzni?
|
|
 Sz
A szörnyeteg képzelt alak,
emberek között is akad.
Közös jellemző vonásuk
külső vagy belső rútságuk.
|
|
 Sz
Az üveg összetört a keretben,
egy bizonytalan, reszkető ének
ingadozik a gondolat a pusmogások között...
a múlt és a jövő.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 10. hétfő,
Lörinc napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
