|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Mindketten sírtunk !
Anyám azért mert
Először látott engem. |
|
 M
Tudom, nem töprengsz te ezen,
majdnem mindegy, hogyan legyen.
Ha rád kacsint a szerencse,
meglegyint a siker kincse, |
|
 M
Hamvas volt egykoron
mint kinyílt rózsa,
túl korán kihajtott
eltörött a szára, |
|
 M
Semmi kamu helyzet, a múlt-jelen, szín igaz.
Átszelve a sivatagot motorral nem vígadsz,
ha kevés a vízed. |
|
 Sz
Vége lett az iskolának, jó pár évtizede
Mérőben végzett a falvak legtöbb kisgyermeke.
Mert még tizennégy évesen senki sem lett felnőtt,
|
|
 Sz
Esteledik... Már alkonyat festi át,
aranyozza a zöldet, szürkét...
a víz tükrét ezüsttel vonja be.
|
|
 Sz
verset átírja
a saját gondolait
foglalja versbe
|
|
 Sz
Virágok özöne borítja kertemet,
színkavalkádja, simogatja szívemet.
Most a szarkaláb és mályva virít,
a szivárvány összes színében.
|
|
 Sz
Kiolvasod tenyeremből, ugyan már!
Merre visz utam, nem tudod, olyan kár!
Felfedeznéd lényemet, ha engedném?
Nem lehet a remény Tiéd, szép remény.
|
|
 Sz
Volt egy szerény, szerény hajóm,
ki part mentébe' járt,
volt egy nemes, nemes tenger,
ki épp ilyenre várt!
|
|
 Sz
Egészen megigézett engem a kikelet:
a pacsirta torkából felszálló dallam,
gyümölcsfák káprázatos virág tiarája,
levegőben kavarodó illat- balzsam.
|
|
 Sz
Ha itt vagy velem,
Elszáll félelmem,
Kezedbe kezem,
Oltalmad lelem.
|
|
 Sz
A vádirat hidd el, egyértelmű.
Nem vagy fiatal, már középkorú sem.
Szépséged a múlté, mely alámerül
|
|
 Sz
Már rég halvány lett a fény
csak sóhajt a régi szerelem,
az öröm ritka, elfonnyadt remény,
meghalt álom egy méregszigeten.
|
|
 Sz
Nyárnak szeretője
minden nyíló rózsa
virágnak virága
élő festékvásznon.
|
|
 Sz
Szeretet élt talán, habár
vele törődni kell,
erő kell hozzá, s vajh ebből,
voltam én bőviben?
|
|
 Sz
alsó, felső, király, ász,
alul, felül sírás, gyász.
elkártyázod pénzedet,
csalóknak ez élvezet.
|
|
 M
Sok év múltával... még ma is, magány ölel vaskarokkal,
Reggel eltűnök, de este, ő nyit ajtót tárt karokkal.
Álmatlan éjszakák után, hajnalt várok csillagokkal. |
|
 M
az igazi vén
az örömét már csak a
múltjában leli |
|
 M
Messzire hallatszottak az őszinte szívdobbanások,
lélegzetvisszafojtva hallgatóztak a lapok a könyvben.
Szülők ölébe húzódott egy-egy álmos kicsiny gyermek,
cirógatva búgták a legszebb mesét: féltőn, óvón, csöndben.
|
|
 M
Schopenhauer szólt hajdanán,
S én elhiszem, mert bölcs szava:
„Az emberarc ötlet csupán,
Szüli – a Természet maga.” |
|
 M
Hirtelen a vihar,
Vad, cikázó villámokkal…
Még, föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
|
|
 M
Az égszínkékben visszatérést érzek,
kékes lila füst, mit a nedves rőzsék adnak,
a város felett terjed, szinte méreg,
egy repülő éles hangot hallat. |
|
 M
Félárva kis édes gyermek,
nem számíthat senkire,
csak apára, ha nagyon lelkes
szeretetét teszi le! |
|
 Sz
Sajog a lélek, súlyos sebek véreztetik.
Ránk zuhog minden fájdalmad, bennünk csobban.
Tekinteted szelíd, sosem fenyegető.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 10. hétfő,
Lörinc napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
