|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Dalolj kis rigó, dalolj nékem,
bús szívembe lágyan, halkan.
Lelkem átjárja búgó hangod,
hozd ide a reményt dalban. |
|
 M
Felsóhajt a munkás: „De jó az uraknak!“
S szemei a fényes hintóra tapadnak.
Felsóhajt az úr is: „De boldogok vagytok!“
S mosolyognak felé nyájas mezők, halmok. |
|
 M
Szeretném a fáktól látni az erdőt,
gyengeségből meríteni erőt,
véges reményt végtelenül várni,
ismert utat ismeretlen járni, |
|
 M
Sámándobokat vélek hallani,
melyek a tavaszt üdvözlik,
nincs felesleges ámítás,
langyos fuvallat szökik, |
|
 H
Gátlások rongyait magadról tépd le!
Oly rövid az út, mit a sor kiszabott,
Az idő, szobrászként vési homlokod,
A mának élj, s az erkölcsöt dobd félre!
|
|
 M
Ha, most látsz egy szép fiatal párt,
Ne írigyeld Őket, hisz Te is voltál, ilyen'
Az ifjúság, majd felettük is elszáll
És Ők is őrzik majd a szép emlékeket! |
|
 M
A köpönyeg – öltözet,
minősítő viselet.
Hasznos – forgatni lehet. |
|
 M
Azért süt napod rád,
hogy éj boruljon rám - |
|
 Gy.
Ügyvédek, papok, prostik
titkolózgatnak holmi
kisstílű, pitiáner lelkekről –
bűnöket takargatnak elvből… |
|
 Gy.
S ha a látszat mögött nincs is igazi kép,
S ha hamis is az egész ócska földi lét,
Míg élek ebben a törékeny emberi testben,
Te leszel a szívem és te vagy a lelkem |
|
 Gy.
Ez az élet egy tivornya:
Inni kell, ha rád jön sorja,
Az örömbül, búbánatból,
Karcos borbul, kéj-zamatból.
|
|
 V
Az utolsó levél hullt le a folyónál,
a világ egész, de a lélek törött,
egy kósza szellő havat szór rám
valahol az Isten háta mögött... |
|
 V
Adj Nekem újabb napfelkeltét,
simogató napsugarat,
fürgén csobogó patakot,
kedves, gyengéd, igaz szavakat. |
|
 Gy.
Èn voltam az akit sokàig üldözött a mùlt
Isten mindig annyi fàjdalmat add amennyit el kell bìrnod!
Nincsen olyan ok amièrt magad el kell hagynod!
Szeretlek ezért amíg èlek ìrok neked verset...
|
|
 V
Hinni mertelek,
s megloptad legszebb álmomat!
Hogy voltál, mégis áldom azt,
s bennem rejtelek. |
|
 V
Hóharmatos és dermesztő a hideg,
vastagon tapintható a közöny,
indulatokon megtörik a napfény.
|
|
 M
Ez éjen teljesül romlásom vágya.
Zengje el hárfahúr románcunk dalát,
Vagy sírjon éneke sivár balladát,
S törjön darabokra szúrágta fája! |
|
 M
Ahogy egészen hozzám érsz magadból,
pont úgy ahogy az ég a földbe landol, |
|
 M
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem tavasz;
Kis lány, ne sohajts még;
Nem tudod, mi az. |
|
 Sz
A természet nagyszerű, csodás és végtelen,
a hegyek, a dombok, a folyók és tavak,
szó le nem írhatja, mennyi szépséget rejt -
pillangók, bogarak, virágok, madarak...
|
|
 Sz
Szélben gyötört fagyöngy reszket,
tavasz-sodort- félénk fasor,
ágak recsegnek. Szerelmet
ígérnek a zöld csokrok, lehullanak,
|
|
 M
Jó látni őt, mint festményt,
jó hallani, mint dalt,
jó-lelkű Júniusként
küld édes bájitalt; |
|
 V
Napfény leszek, vagy óarany alkony,
eldédelget a mézajkú balkon,
és nézz, csak nézz a mandulafára,
hószínű szirma, mint perdül táncba. |
|
 V
Az én féltve őrzött kincsem te vagy,
Egy gyönyörű álom mely ébren tart,
Szeretlek, úgy szeretlek,
Mi lenne velem nélküled?, |
|
 V
Novemver volt,az eső esett
hideg szél kergette a fellegeket
már alig volt a fákon levél
emberek igyekeztek hazafelé.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 10. hétfő,
Lörinc napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
