|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Fent tündököl az éj
éberen álmodom.
Hűs őszi hajnalon
csodára vágyódom.
|
|
 Sz
Még látod a féktelenség fényétől ahogy csillog szemed,
Talán még fiatal is vagy és még asszed' megvan mindened,
De az idő majd arcon csap és, rádöbbent mi az a kor,
Ha nem adtad fel eddig, hidd el feladod majd akkor,
|
|
 Sz
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
|
|
 Sz
A dédi, a nagyi, anyus, gyerek
Kicsiny szobácskán húzódnak meg;
Ez játszik, az meg szépítkezik,
Nagyi a rokkát pörgeti, míg
|
|
 Sz
Fehér avar lesz a hópelyhekből szőtt terítő,
Én, majd ha járok a puha hó selymen,
Lépésem zajtalan, puha, nesztelen.
Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő.
|
|
 Sz
Többé nem hallod hangomat,
látni se látsz, mert elmegyek,
megvívtam már a harcomat -
takarj be áldott alkonyat!
|
|
 Sz
Olyan jól látlak éjjel is,
nem kell a lámpafény.
Szerelmem prizma kékjénél
is kékebb lánggal ég.
|
|
 V
Elmélázva ülök a szobámban,
hallgatom a tücsökhad zenéjét,
autó zaja töri meg csendem,
magamból is kilépnék Istenem. |
|
 V
Valamiért más vagy.
Az ember törekszik alkalmazkodni,
bárhol, bármerre is vezet útja.
De hasztalan, ha bármit tesz is, |
|
 Sz
Nem tudok már sírni sem,
pedig úgy fáj a szívem,
jó volna kiönteni az összes
bánatom, de nincs kinek!
|
|
 Sz
Életünk mint egy hajó a tengeren,
viharbanküzdő hullámok rengetegében.
Megtépett vitorlák,feladott remények,mikor
már úgy látjuk minden elveszett.
|
|
 Sz
Nyarak múltak el, én veled, s te velem.
még nem tudtam, hogy kincs a szerelem.
Természetes volt melletted ébredni,
úgy éreztem nem hiányzik semmi.
|
|
 H
Most olyan, mint egy megálmodott kép,
de valóság volt... gyerek voltam még.
Annyira emlékszem arra a télre,
a forró, de kérges tenyerére, |
|
 Sz
Odakint már kopogtat a tél
és varjak az étket kutatják.
Zord vihar dúlja a kerteket
"ő az úr"- üvöltve tudatják.
|
|
 Sz
Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin hangok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.
|
|
 Sz
Nincsen kire bízzam hitem,
Se földem, elásni kincsem,
Mindenem magamba temettem,
S csak sír a testem sír a lelkem,
|
|
 V
Minden álom, véget ér egyszer,
A fákon immár, rozsdás a levél,
Kezem-kezedben, ülünk csendben,
Köröttünk, halkan játszik a szél.
|
|
 V
Hervad a virág
Őszbe fordul a Világ
Hullanak a levelek
Már nem beszélnek |
|
 Sz
Én, még csak huszonkét éves vagyok,
De már apát és társat gyászolok.
Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem,
Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem…
|
|
 Sz
Harangvirág az élet,
Végén alszik el a mécses.
Láng, és tenger, szív, a lélek,
Bennem mindig hegedülnek.
|
|
 Sz
A világirodalom
az olvasók számára birodalom.
Végtelen a várak száma,
ostromtól nem védi bástya.
|
|
 Sz
Fagytól dermedt kis Katica,
Kapuzárban az otthona,
Piros színét észrevettem,
Onnan rögtön ki is vettem.
|
|
 Sz
Adventi koszorúnkat
fenyő ágból kötöztem,
a négy gyertyát, ráerősítettem.
A három lila és egy rózsaszín,
|
|
 Sz
Tél van, — kopaszak már a fák,
csipős a levegő,
fagyos a reggel és a föld
kemény, akár a kő.
|
|
 Sz
Meghitt csendben
kinn a kertben
suttog a szél
nekünk zenél.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
