|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Nyári délután bennem sír az Ég,
eső permetez, dalba kezd a szél,
zizzenő levél félve halkul el,
amint sejlő éned felém lengedez. |
|
 V
Nincs a nyakamban dögcédula,
Mert már nem is vagyok katona.
De! Katona vagyok az életben,
Ebben a legsűrűbb regimentben. |
|
 V
A látóhatár peremén
piszkos felhőrongyokat gyűjt a szél.
Az ég kékje gyorsan fakul,
a Nap fénye is megvakul. |
|
 V
Mikor édesanyád bölcsődet ringatta,
egy dalt dúdolt leányát csendben altatta.
Mikor fogta kezed, óvodába vezetett Téged
óvott, hogy biztos legyen apró, piciny lépted. |
|
 V
Megy a Nap lefelé
Elmerül felhők mögé
Köd párák takarják
A fényét is elvonják |
|
 M
Iszonyat félelmével telik életünk,
Tekintsünk a régmúltba, mit is észlelünk? |
|
 V
A fészerünkben egy régi szekrény,
benne halk nesz... valami mocorog...
Egér lenne? Talán, ha megnézném...
szörnyűséges rémekre gondolok.
|
|
 H
Fekete szívvel létezem
fekete színben álom
fekete tükörben
fekete lélegzet
|
|
 M
Elásva
látjuk meg azt, amit mindig is sejtettünk:
fehér foltot keres szárnyaló, szép lelkünk. |
|
 M
Kakukkfű közt, kapor között,
nőtt egy szál gyönge pitypang,
|
|
 V
Szinte ott hol part menti füzek alatt,
A Latorca a Bodrog ölelő karjaiba szalad,
Valahogy, úgy ahogy a pajkos szél oson,
Megleptem Jó anyám egy fázós őszi hajnalon. |
|
 M
Légy boldog kívül és legbelül,
Így kívánok Neked sok- sok kellemes pillanatot,
S örömteli születésnapot. |
|
 M
Honnan jöttünk, hova tartunk,
felesleges ezt kutatnunk.
lényeg az, hogy megszülettünk,
fontos, hogy emberek lettünk. |
|
 M
Forog a föld, a kapu széles,
hatalmas csövet szőtt a fény…
az űrből tán még jönni képes
egy vakhitű, de tiszta lény, |
|
 M
Saját gyermeket szülőként kell szeretni,
Unokát egészen másként lehet kedvelni.
Azon töprengtem, vajon mi lehet a titka?
Választ erre, unokám ragaszkodása adja. |
|
.jpg) M
...mégsem törte meg sejtek átka,
kisimogatott görcsök... lesz más...
Egy pár, falura való házra
gondolt. Erőt ad az alkotás. |
|
 M
Minden emberben ott él a jóság,
mégis felülkerekedik néha a gonoszság. |
|
 M
Úsznék az árral,
a nagy Dunában
a hullámok habjain,
egész' a Fekete tengerig. |
|
 M
Ugye szeretsz még,
kis halvány lánggal,
ég a tűz szívedben,
Ugye gondolsz rám, |
|
 V
Ég, már messziig
Elsötétült, vihar lesz.
A felhő, vastag. |
|
 H
Ha kélnek kakasok,
S a csillagok kihunynak,
Már tűzhelynél vagyok,
Be kell, hogy gyújtsak.
|
|
 H
Régen nem láttuk már nyomát,
Azt sem tudtuk, milyen,
Nem időzött sok éve már
Nálunk a győzelem.
|
|
 H
Nem tudok a fényről többet írni.
Csipkerózsikát benőtte tüske.
Befagyott szemem tavának tükre,
s lassan a szitáló hó behinti. |
|
 V
A sétálón gyors ritmusban hullanak,
a park kék virágai között
a szó szoros értelmében vett halott levelek.
Elképzelésben, illúzióban talán még hallják is ahogyan nyöszörgött. |
|
 V
Veled voltunk kedves Aliz,
Bár csak hangod hallottuk,
Megható előadás volt,
Velünk voltál, jól tudtuk. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
