|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Dombhát is csendesül,
Fölötte, vörös felhő áll.
Hosszúra nyúlt árnyak…
Fűvel cicomázott dombok,
|
|
 Sz
Aludj gyermekem, álmodjál,
csoda álom száll,
ide repül a szemedre.
Csitt! kicsim tente,
|
|
 Sz
Szép ez a reggeli fény,
csak érzékelem még !
De már simogat,becéz
már a szemembe néz !
|
|
 Sz
"Egy gondolat bánt engemet",
m'ért nem érted, mit mívelek?
Nem értem a logikádat,
rád terül a bú és bánat!
|
|
 Sz
Míg ifjúság virága ring,
Gyakorta elfog minket is
A gyászos kedv, és könnyeink
Hullnak, habár mind oly hamis.
|
|
 Sz
Én este szeretlek a legjobban,
amikor a dolgok kifürkészhetetlenek,
amikor a kijárati ajtók természetes rítusban bezáródnak,
és a borostyán zizegni kezd a falakon- akkor a dobogó zöldek lobognak -.
|
|
 Sz
Városban nőttem fel,fülledt levegőben,
izzadság szaga terjedt a járókelőkbe.
A nép hegyén,hátán a proli standokon,
szegényeknek ott volt a paradicsom.
|
|
 V
Amit beteg szíved diktál,
azt az agyad is felfogja már,
összeszorított ajkad útjukat állja,
kapaszkodik önmagába, |
|
 V
Megy a Metró szélsebesen,
Közönsége békességben,
Várják már a hazatérést,
Családjukhoz megérkezést! |
|
 V
A számítás kicsit Hibás,-
„A Menny csak Eztán jő,”
mondjuk, akár a vonaton.
Miközben itt van ő, |
|
 V
Itt vagyok egy csendes szobában
halk beszéd zsongása hallatszik
fenn vannak mind a nappaliban,
a mai nap híreit beszélik. |
|
 Sz
Lapulevélen lapul kis béka,
riadtan tekint szembuboréka.
Vízimadarak ős ellenségek,
ha nem vigyázol, bekapnak téged.
|
|
 Sz
Meg kéne szokni, hogy
nem mindig látod,
hogy ritkább a perc
mikor karodba zárod.
|
|
 Sz
Mondd, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a vízfelszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.
|
|
 Sz
Lebukott már nap a tenger horizontján,
Örömtüzek lángja táncot jártak partján.
Tűzijátékoktól fénylett fent az égbolt,
Ezernyi csillaga vízében lubickolt.
|
|
 Sz
Felhők között vándoroltam, és kiáltottam.
Veszélyben a nyomorúságom...
A boldogsággal ütközhettem volna,
felvettem egy lapos követ és célba vettem a messzeséget.
|
|
 Sz
E vers címét megálmodtam
éj leplében kóboroltan,
párnám alá gyűrve ingem,
s mindent, mit valónak hittem.
|
|
 V
Ó, ez a sok földi jó,
csokis kekszek, méz, dió,
éjjel nappal nassolok,
vélük sosem harcolok. |
|
 V
Ó, kedves óra, nem korhollak,
Ha tűnsz is gyorsan olykoron!
A hírt, az édest, épp te hoztad:
A szívem nem holt, – él nagyon… |
|
 V
Fehér falra firkált fekete folt
ártatlan lélek első vétke volt.
Tisztaság elleni szemét,
rontásnak indulón pecsét. |
|
 V
Két éve már annak, hogy az oviból elballagtunk,
Eljött az ősz, az iskolapadban félve meghúzódtunk.
Próbáltuk megszokni, hogy itt már minden más,
Nem csak játszani és aludni kell, itt a tanulás vár. |
|
 V
Csókoljuk tegnapot… epedjük holnapot…
Azt még nem tudjuk, gyógyít lelkivilágot?
A múltunk már régen elmúlt, azt átéltük,
A jövőnk meg lesz-e és azt hogyan éljük? |
|
 V
Áldjon meg Téged az Úr,
Hogy őszintén szerethess !
Ne harag legyen szívedben,
Hanem békesség, szeretet. |
|
 V
Más nem negálhat úgy
halódó érdemet,
mint az idővel semmivé
foszló emlékezet. |
|
 V
Ötvennegyedik nyaram
A tükörbe réved;
Itt zápor, ott kánikula -
Amilyen az Élet... |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
