|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Amikor két ember egymásnak, egy kapcsolatnak időt szán,
akkor tudomást szereznek arról, hogy elárulják önmagukat,
bár a szándékuk nem az, hogy elfojtsák érzelmeiket, hanem,
hogy biztonságot teremtsenek, hogy felszínre kerüljenek, és mindezt láthassák. |
|
 V
A szeretett virágait
síhalmára teszem.
Imádkozom hozzá.
Mentse meg lelkemet. |
|
 V
füstszín gyékénykosarát karján átfonta
mintha az Idő rajta nem fogott volna -
rámnézett, míg egyenes járással haladt
szemünk összetapadt a hold fénye alatt
|
|
 Sz
hiszel-e a jóslatokban,
hogy sorsod a csillagokban
meg van írva,
változatlan.?
|
|
 Sz
Ő lábujjhegyen állt a szemhéjaimon,
míg sűrű, hosszú haja hajamba bukott,
formás keze olyan, mint az enyém,
szeme színében elvesztődik árnyékom,
|
|
 Sz
Drága jó Anyám,
köszöntelek Téged,
még, ha a sírban pihensz is,
virágot hoztam Néked.
|
|
 Sz
Az arca sápadt, elgyötört,
mégis, ahogy meglát, mosolyog.
Tekintetében a fény megtört,
elárulva titkolt bánatot.
|
|
 Sz
Most az egyszer hadd meséljek én -
dőlj le kedves, csukd be két szemed,
hadd legyen a perc most még enyém,
míg a múltról álmodom veled,
|
|
 Sz
Még kézen fogva jár
tavasz a téllel,
még kergetőző szél
zenél a hegytetőn,
|
|
 Sz
Ha virághölgy méhlegénynek
Oldana fűzőt,
Vajh’ az szentnek tartaná őt,
Úgy, mint azelőtt?
|
|
 Sz
Álmodoztam gyermekként, annak idején,
Lesz szerető anyukám, amíg leszek én!
|
|
 V
Két tavaszi színbe öltözött
hatalmas hegyláb
ölelgeti egymást,
ők nevelik a fenyőerdőt, |
|
 V
Nem kell apropó, alkalom
elmélázni a kispadon,
alvó emlékekkel telik
a kert, tűnődnék reggelig, |
|
 V
Míg döngicsél felajzott Méh
Szűz virág előtt,
ígér-e kehely-nyitásért
menyegzőt előbb? |
|
 Sz
Kora reggel első dolgom,
kutyáimnak enni adok,
nem hagyom, hogy éhezzenek,
soha többé az életben.
|
|
 Sz
Az áprilisi, felhőtelt egeknek,
mint fehér karácsonyfák, úgy üzennek,
a zöld közül kilesve, fölfelé ég,
a lélegzethez igazított fénység.
|
|
 Sz
Anyukák, Nagymamák, Dédmamák,
Boldog Anyák Napját szeretettel!
|
|
 Sz
Itt ülök az íróasztalnál, készülök verset írni,
De a feltörő sírással, én alig birok elbírni…
Papír van az asztalon, toll meg a kezemben,
Kinézve látom, hogy madarak… a kertemben.
|
|
 Sz
Koppannak lépteim
az álmaim kövén.
Nem látok túl sűrű
könnyeim ködén.
|
|
 H
Vak volt az éj, csillag csupán
Egy szórt le fényeket,
De ő is félt, felhők mögé
Gyakorta rejtezett. |
|
 H
Síron túl is éltet Lelked,
Édesanyám!
Gyermekszívnek édes méz ez,
melegséged mindig érzem!
|
|
 H
A Nő olyan világos, mint ősszel a róna,
nyújtsd felém nyakad, azt a puha fészket, kék madarakkal.
Add a kezed, mely tisztább a folyók köveinél,
Te Nő, lebegő pollen a gondolatod, |
|
 H
Nehéz volt a kezdet,már az elején
a fenekemre vertek,magamhoz tértem.
Sírtam,nem tetszett a fogadtatás,
vagy talán a goromba bemutatkozás. |
|
 V
Nézem hogy rohannak a fellegek,
Nézem az eső hogy csepereg,
Làtom az elmúló perceket,
S a megvàltozó életedet, |
|
 V
Mélységes Éj, csak egy Csillag
pislog szegényesen –
gyors Felleg-járás oltja ki
Tüzét – s a félelem – |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
