|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Vakmerőn fél gondolatok,
tiéddel ötvözöm, élem.
Kell egyensúly, támaszkodok.
Egy meg egy s a mű végtelen. |
|
 V
Ünnep van!Ünnep van!
-kiált fel egy virág,
s tengernyi kis szirom,
nyílik e hang hallatán.
|
|
 V
Mondd mi a különbség,
Vágy és álom között,
Ha az elérhetetlenség,
Falába ugyanúgy ütközött, |
|
 V
Egy Sarkkör menti kis virág,
Mert hűs volt otthona,
Elindult délre, vándorolt,
S ámulva ért oda, |
|
 V
Az első tavaszi napon
Fény táncol az ablakokon. |
|
 V
Terólad, és a méregről,
a méhekről, és a magasságos égről,
betűkkel írok egy mesét,
mert az ami van, ki nem mondható beszéd.
|
|
 M
Az élet nem könnyű,sok a csalódás,
belebukni valamibe nem szégyen,ha
újból tudod kezdeni az neked az érdem. |
|
 V
Azt hiszed minden más,
Pedig ez az álom világ.
Nincsenek repkedő pillangók,
Csak epekedő hernyók. |
|
 M
Mocskos lepedők a felhők,
kivillannak itt-ott világos szeplők.
Robot-rakéták mossák szüntelen,
tüskés kefével kilyuggatják, bűntelen. |
|
 V
A sarkvidék kis virágszála,
elvétvén az irányt,
elvándorolt a messzi délre,
s zavarodottan állt |
|
 Sz
Lelkemben a csend képlete,
de mindennap nyitok ajtót.
Ez itt a világ közepe.
Folyton nyíló, változók.
|
|
 Sz
Csirregnek a madarak,
csőrük csippjén rügy fakad,
ringalózva táncra kél
füttyös taktussal a szél,
|
|
 M
Már öreg vagyok, de döntöttem, még húzom a jó, nagy igát,
Viszont, én már nem én fogom eltüntetni az élet mocskát…
Inkább, esténként megsimogatom a doromboló macskát. |
|
 M
A szakadék szélén, felém nézel,
Én a sötét mélyből vissza rád,
Nyújtom kezem de nem érhetlek el,
S te sem juthatsz le hozzám, |
|
 M
Lesz még gyümölcs a fán tudom,
Mikor feléled a szent
hazaszeretet a magyar emberben. |
|
 V
Korkorsóm kiürült, még több időt innék.
Cseppennek az évek, (néha nem őszinték)
csodálkozom nagyon, mire e rövidség...
Cudar perc-fegyőrök - enyém ne őrizzék! |
|
 V
A halál és a kíváncsiság közrefogott,
még azelőtt, hogy időm lett volna magamról írni.
Lecsukom szemeimet, egy kocka leszek, abban lakom,
nem fed semmi, a falai fehérek. |
|
 V
Ki majd oltalmaz'á álmodó léted,
kiért szíved-szívből élhet,hol majd
véle az elmúlt lesz benned boldog
eljövő,s ő marad néked a tiszta nő. |
|
 M
Végtelen szenvedés,
Végtelenül keserű…
…de végtelenül édes,
Végtelen szerelem… |
|
 M
Lenézett az árva, s látva a friss nedűt -
rég érzett ily derűt, örült - a víz lehűt!
S hajolt a kútba be, a vedret kereste,
a léért epedve, nyomorán nevetve. |
|
 M
Igyekszem elhitetni magammal,
az én szívemben sose nő dudva.
Találkozok mogorva arcokkal,
lehajtott fej most a létnek szava. |
|
 V
Ezt az írást elolvasás után
nem kell külön kidobni, |
|
 V
Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált,
Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált.
Így sokat voltam, oly' lélektani helyzetben,
Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. |
|
 M
Ne nézz hátra!
A pillanatnak élj,
ne akarj jövőbe látni, és ne félj! |
|
 M
a szabadság nyakában nyűg
idegen lánctalpak alatt nyög
az ember hisz a nyugati isten hiteget
szít bennünk égő rőzse-hiteket |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
