|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Ahogy a csillag fénye hull
néma szótlanul,
ahogy a szívben él a bú
láthatatlanul, |
|
 Sz
Ködbe vesznek a fények,
A napsugár halványan dereng,
Majd átsejlik a fény a kopár faágakon.
|
|
 V
Őszbe fordul a szerelem,
megdidereg, átölelem,
s ahogy körém fújja a szél,
szívem piciny zugába tér, |
|
 V
Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk!
Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! |
|
 V
Egy szürke kis galamb bontotta szárnyait,
felröppent, leesett, figyelte társait.
Félénken nézett fel, nem bír felrepülni,
anyját sem látta már, nem fog sikerülni. |
|
 V
Sirályok szállnak,
vége a nyárnak.
Kereslek messze,
örök idő tengerében. |
|
 H
Kémelhárítástól félve,
A világi léttől félre,
Mr. John Lancaster „Wightsam” (így hívták fedőnevén…) |
|
 H
Tétova, útkereső lélek
elemzi a vetített képet:
Keserédes világ,
tartósított virág! |
|
 V
Tarka lepke szállj szememre,
álomtündér szigetére
repülhessek ma éjjelre!
Felhőpárnán, tenger felett |
|
 V
Zsarátnok lobban szavak mélyén
türelem-cérna feszülésén
szinte vibrál a lég
jégszilánkok sebet tépnek |
|
 V
Itt benn egy fáradt csipkeág,
álmodik lángos tűzteát,
bogyói érett asszonyok,
húsukból mézes vér csorog. |
|
 V
Tervekre, vágyakra acélhálót sző a lét,
szövőszékén csattog a vetélő, ide oda jár.
Ígéret földjét már régen elnyelte a világ.
Nevess, kérlek! A sírás semmit sem ér.
|
|
 V
Sárgulnak a falevelek, avarban úsznak a fák,
Szellő zúgva, felbőszülve tépázza lombruháját.
Belesajdult sóhajtásban, lábunk előtt hever,
Festői képet szőve, pihenni tér csendben. |
|
 Sz
Fölbontottam a szerelmet,
s darabjai ott hevertek
tárulkozó tested mellett,
|
|
 Sz
A völgy birkája rám ijedten néz,
mert néki lényem ősembert idéz.
|
|
 Sz
Október huszonharmadika,
Az újkori szabadság napja.
Fegyvert fogott és harcolt a nép,
Két hét után, biz' eljött a vég.
|
|
 Sz
Ők tudják, hogy leginkább a
Szeretetből élek;
Azonnal meg is rohannak,
Amint hazaérek.
|
|
 Sz
Megfogadtam, hogy nem kérek tőle semmit...
és mégis, ha akarna,
ó, ha akarna, megadhatná azt, amit még nem kértem,
|
|
 Sz
a lelki fájdalom
szomorúsággá szelídül.
a testi fájdalom
|
|
 V
Vörös, barna fák levele
megjött az ősz s a hideg vele.
Bágyadt napfény majd elalszik
csípős széllel játszadozik. |
|
 V
Akadozik az órám,
Pihenget, meg-megáll,
Mintha magamat látnám,
Ahogy elszunyókál.
|
|
 V
Múlt hangját lassan, ősz eltakarja ködfoltok között.
Avaron haldokló falevelet rezegtet a szél,
És későn, estefelé, súlyos esőfelhők fölött,
Napnak már nem izzó a forrósága... aludni tér. |
|
 V
De régen volt, mikor a kopott falról
kölcsön kaptam az elnyűtt hegedűt!
Én kértem. Apám jókedvre derült.
Izgulhattam, a szép dallam hogyan szól. |
|
 V
Az összes utca girbe-görbe volt,
a szekérnyomba is szekér sorolt,
|
|
 V
Kristályidő tisztító tere,
a lélek gyógyító mestere,
a tűz elem és Hórusz szeme,
test-lélek-szellem így fénylene... |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
