|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 Gy.
Én egy prózai harmónia vagyok
És versben, bűnökről és tiszta szerelemről,
A művészetről érzékien írok.
Koponyámban hordom a Hatalmasat, |
|
 Gy.
Zöld volt a föld, kék volt az ég,
Midőn egy napos reggelen
Dalos pacsirtát észlelék
Búzánk fölött repülve fenn.
|
|
 Gy.
A bokrokon tavasz kereng,
rügyet fakaszt az ágon,
a bimbaján szerelmemet
ma este megtalálom, |
|
 Gy.
Távol tenger szigetérűl
Visszakerült párja nélkűl.
A szigetnek vad lakója
Tartja párját nyügben, |
|
 Gy.
Bízok abban is, hogy holnap remek lesz a nőnapon,
Majd leülünk és merengve szippantunk virágokon…
Bízok abban is, hogy holnap remek lesz a nőnapon. |
|
 Gy.
Tisztellek és szeretlek,
köszönöm a gyermeket,
a mai szép napon, Nemzetközi Nőnapon. |
|
 Gy.
Lassan felébredni, könnyű mély álomból,
tiszta szívvel járni, csillogó vágyakból,
Így volna a jó, most erre vágyom én,
hogy lelkem hozzád érjen, mit senki más nem ért... |
|
 H
Ó, Te szerelem,
Ha elhagysz, kardba dőlök.
Kinéz… milyen sors? |
|
 Gy.
Negédes arcodon csak álarc
jegén csiholt kedély a vágy,
erőfitogtatás e párharc,
neked kaland csupán az ágy. |
|
 Gy.
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad. |
|
 H
Bimbók nyiknak,
minden sarkon
virágot árulnak.
Nap fényében, |
|
 H
Estefele lenyugszik már a völgy elszenderegve,
Est már lassan lepirul az ormiról…
A templomtorony lakója megszólal elmerengve,
Régi hangon és szépen, de szólva-szól… |
|
 Gy.
De íme, szemlesütve álldogálunk
a bűneink mi tétován tetézve,
s e balgaságra nemsokára ráun,
utódainknak árva nemzedéke. |
|
 Gy.
Virágozzék a fa dúsan,
Koszorúzza zöld levél.
Zsöndűljön az elvetett mag,
Ringatgassa enyhe szél. |
|
 Gy.
Üres, nem ábrázolható,
valamire váltható.
Jelentése rossz vagy jó,
rossz, ha semmirevaló, |
|
 H
Szőke lány
ház tövében
viola kezében,
tokja előttem, |
|
 H
Malomkerék semhogy rögtön áll le,
Ha faragott nyilat lőnek bele…
Malomkerék semhogy rögtön áll le. |
|
 Gy.
Szerelmed engem úgy hevít tüzével,
akárha volna megpakolva kályha,
ezernyi voltja izzva minden éjjel
belém hasít, miként szokott a rája. |
|
 Gy.
Szülői ház… Az vagy nekem…
Most töltöm végső éjszakám itt.
Oly tágas lettél hirtelen,
Tenyérként ismerem szobáid. |
|
 Gy.
Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? |
|
 Gy.
Múzsám, Te édes! Ó, Juditta.
Elhagytál-elmentél, de hova…
Vágylak, még vagy Múzsám…
Ó, még nincs más Múzsám! |
|
 Gy.
Mikor karod kinyújtva álltál,
emeltelek, s öleltelek,
hiába, negyven éve immár,
meleg nyarak, hideg telek. |
|
 Gy.
Az én Múzsám nem berkeken lakik,
Hanem a Tiszánál, csalit között;
Majd úgy röpül, mint álmodó madár,
Suhogva, holdas éjjel, nád fölött. |
|
 H
Kedves jó madarunk immár Isten veled,
Piszkáld meg csőröddel ezt a zöld levelet,
Amit a kis Pali tart kalitkád elé,
Fogadd a barátság ezt a kicsiny jelét. |
|
 H
A bánatommal ím, feléd futok,
az éjszakáimat vad és konok,
miértek árja fájva gyötri át,
de hajnalodnak érzem illatát.
|
|
|
|
Ma 2026. május 01. péntek,
A munka ünnep, Fülöp napja van.
Holnap Zsigmond napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
