|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
A Világ végtelen,
időben és térben,
Folyton átalakuló változás,
öntörvényű entitás. |
|
 Gy.
A törvényekről mondák szólnak,
Hogy mindig is pókhálók voltak.
Hálók – aprócska legyeknek,
Törvények – kisembereknek; |
|
 H
Borus az égbolt,sötét fellegek,
ölik egymást halomra lelketlen emberek.
báránybőrbe bújt farkasok,
szédítik a népet. |
|
 H
Magyarságom gyötrő kínnal éget,
Lángja tikkaszt.
Hordozom, mint titkos néma vétket. |
|
 H
Uram, felocsúdni perc se jut,
Napok szállnak, hóvihar, mint örvény.
Születéstől halálig visz ösvény:
Zárt, magányos, rejtett életút. |
|
 H
Az új tavasznak illata
kereng a kertek alján,
akárha lenne balzsama
fagyos telünk takarván, |
|
 H
Vajon sütött a nap,vagy esett,azon a csütörtöki napon
Mikor úgy döntöttél veled szebb és jobb lesz ez a társadalom
S az,miként csupasz kis tested átjárta a belső labirintust
Meghatotta e Új- Zélandon a hangos nudista kongresszust |
|
 H
Lajos lova lassan lépked,
ostor ügetésre késztet.
Ostorcsapás fáj a lónak,
megharagszik, vágtatónak |
|
 H
Pompás szivárványszínekben mutatkozott az égbolt,
Ha ott fönt láttuk, hogy egy szivárvány épp’ ott lébecolt.
Pompás szivárványszínekben mutatkozott az égbolt |
|
 H
Éppen ma 50 éve,hogy megtörtént,
Feladtad végső küzdelmedet!
Erőd, mindig Veled volt,most elhagyott
Pedig még igazán fiatal voltál |
|
 H
Szeretlek csendben, mélyen és nagyon,
bárhová indulsz, követlek vakon,
s ha egyetlen szó sem hagyja el ajkad,
hiába néma, akkor is hallak. |
|
 H
Évekbe lépve asszonyos
ízű ereimben a vér,
S bár lelkem gyermek azonos
még,testem felnőtt csatatér. |
|
 H
A nap nyugszik, alkonyodik,
Est van már a faluban;
Itt ott állnak még nehányan
Szőlőben és tallóban. |
|
 H
A tó fölött cikázva jár a szél,
kalandozón kereng a napsugárral,
ölelkezése égi táncra kél
buján az új tavasznak illatával. |
|
 H
Hej, ha én ma arra járnék,
Bizony tán' jót locsolkodnék. |
|
 H
Megérkeztek a hollók Bukarestbe,
(ünneplő, vén hivatalnoksereg)
az erdő zengő kristállyal belepve,
jég zizzen ott s az ágon hó remeg. |
|
 H
Az ég alól vihar közelg,
vöröslik ím haragja,
remegve néz az égre fel,
s amerre lát, szaladna, |
|
 H
Van pl., a húsvét, ami nagy locsolkodás, sonka tormával, meg több pálesz ívás.
Otthont reggel elhagyom… kényelmes, belakott otthont, gusztálom a más… otthont.
Permetezek, invitálnak asztalhoz… fogadom és nekilátok zabához. |
|
Ablakom mellett midőn ülök,
Hótól homályos üvegen át
Szemem oly drága képeket lát,
Övét, amint megy… halad tova… |
|
 H
Itt állunk. Jó pár könyv mögöttünk,
portékánk: számok, szók, receptek.
Mindegy. Kinek eladni jöttünk,
kenyeret is alig vehetnek. |
|
 H
A szél a fák között bolyong,
alant üvöltve fáj a gond,
taposva mindenünkön át
a háború a mámorát |
|
 H
Ha visszatérne mind hajóm
A tengerekről egy napon
Derűs, fagyos tájt hátrahagyni,
Ó, igen! Őket befogadni |
|
 H
Szép a tavasz, kellemes az idő,
Bízzunk, hogy időben, ez is eljő.
Fák rügyeznek, zöldül a lomb,
Szól bizony, zeng a tavasz gong.
|
|
 H
A portás nem port ás,
ő őrzi a portát.
a sírásó viszont sírt ás,
kap erre megbízást. |
|
 H
Az örök semmibe korán lehullt,
fiatal volt még ötven se múlt. —
Кödből derengett az őszi délelőtt,
sírtak a fák házunk előtt. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
