|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Én ülök ott nap nap után,
kérem az urat, hogy nézzen le rám.
|
|
 V
Egy bölcs Bagoly, s pár károgó Varjú,
egy Sólyom, egy Kanári, és egy Tyúk,
összegyűltek egy szép napon
törvényt ülni olyan madár fölött, |
|
 V
Miért sírsz, ha másnak fáj a lelke,
nem hagyod, hogy szenvedjen szegény,
szükség van rád, ez utolsó perce,
hogy szeretett lénye Te legyél...
|
|
 V
Keserű az undor,
betegség- motor,
érzéki lázadás,
borzadó láz. |
|
 MM
Várlak, szép kikelet, úgy várlak!
A változást, a frisset, vágylak!
A megújulás, az új esély,
szívemnek az éltető segély... |
|
 MM
Adok neked majd meleg ágyat,
lágy fuvallatot, boldog fákat,
fútt bárányfelhőket az égből,
a legszebb színt a tengerkékből, |
|
 MM
Nagy dolgok ezek, építjük a várat,
Igyekszünk, átvesszük majd a hatalmat.
Kiterjesszük vár körüli erdőkre,
Szükség van a sok-sok egyenes rönkre. |
|
 H
A tegnap álmától részegen,
újfent csak neki
a kilöttyenő éjszakának.
|
|
 H
A testvéri sírokon kereszt nem áll,
Az özvegyek nem sírnak ottan,
Ki eljön, friss virágot mindig talál,
Hol Örökmécs lángnyelve lobban. |
|
 H
még várok valamit tőled élet
vívni mint a végvári vitézek
átkarolni s ugrani a mélybe
rongyos zászlóm utolsó esélye
|
|
 H
Bokád, mint kezed, vékony, csípőid teltek,
még a büszke fehér nőt is kiemelné.
Alkatoddal a férfiakat megbolondítod,
legfeketébb, mint a bőröd, a szemed nagyok, érdeklődőek.
|
|
 H
Lehullanál végre Te csillag az égről?
Sebes fényed vándor-szemek tüzétől
feldereng; játszik kéket a kékből,
|
|
 V
Akadályfutás, olimpia,
siker és mirtuszkoszorú,
tapsviharba fúlt nevetés
soha sem került elém. |
|
 V
Bár az égből csillagként hull még elém
a szép remény,
ám vágyak tajtékos mély taván
ring tétován, |
|
 V
Volt nekem egy kicsi kocsim,
húsz évig száguldott, mint a szél,
de megöregedett, úgy mint én,
el kellett adni,míg valamit ért. |
|
 V
Hurrikán söpör végig a tájon,
kitartó, szívós, régóta tart már. -
Lelkem békéjét hiába várom,
pedig hamarost elfogy a Naptár. |
|
 V
Maga a Szépség; az ív, a forma
képlékeny, mintha agyagból volna,
hajlik, mint nádszál; gyöngyök a cseppek,
melyek testével megtöltekeznek. |
|
 V
Bele is merültem a szép látványba,
mikor egy kutya tévedt az udvarba.
Néztem egy darabig egészen nyugodtan,
hogy keresgél, járkál bizakodottan. |
|
 V
Csillagzene szárnyal
a holdfényes éjszakában
Homályos, szelíd fények
csordultig töltik a csöndet
|
|
 V
Fej-éked, hóleány...
Fa lombja,
fa lombja.
|
|
 Gy.
Éjszaka sötét van, nem látunk,
Bár a csend miatt jobban hallunk.
Meztelenség az össze ruhánk,
Nem tudjuk reggel mi vár miránk. |
|
 Gy.
Elfogy belőlem az erő,
egyre súlyosabb lesz a kő.
Elengedni még nem lehet,
e kő jelzi életemet.
|
|
 Gy.
Nem keresem az igazságot,
hisz Isten veszejtette el,
és mióta ez kitudódott,
már abszolút nem érdekel.
|
|
 H
A korcsmáros beleájul a pultba,
és jelentkezik,
hogy a számlát ő maga rendezi
a végső elszámoltatáskor.
|
|
 H
Szürke tél,
Fürge szél,
Idő apó hazatér,
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 14. péntek,
Marcell napja van.
Holnap Mária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
