|
Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
H
Nehéz súly ! Nem lesz elég !
Még a türelmed sem !
Bármilyen méltón viselkednék,
rövid az idő, és a Képzőművészet egy hosszú kegyelem. |
|
V
A minap álmomban csodaszép tájakon jártam,
Szivárvány alatt légies,víg meseországban.
Ahol a nap is pajkosan-csintalan nevetett,
Hol még a zöld pázsit is halkan énekelgetett.
|
|
V
Egy picinyke cinke,
belesüllyedt a hóba,
kivettem, markomba,
melengettem, leheltem.
|
|
H
Ki mindig kimondja igazat, nem a jogával él,
Viselkedésétől magának szabadságot remél.
Szabadság azonban nem, „majd én igazat megmondom” függő,
Így rosszul van értelmezve… legott lesz forró a levegő.
|
|
H
Köhögök már jó ideje,
Gyógymóddal van fejem tele,
Lassan mindent kipróbálok,
Azt is, amit nem akarok.
|
|
H
Csendességből tör elő a szél...
Nagy vihar közeleg.
Az égre nézek, és várom
az esőcseppeket.
|
|
H
Esteledett,
rengeteg ember rettegett.
Szörny közeledett,
üvöltözött.
|
|
H
Majd egész utcát hozzánk örömített,
mikor sezlonra cseréltük a priccset,
volt rugó benne, fényes volt a lába,
és feszes huzatot viselt a háta,
|
|
H
Ide-oda dobál az élet,
ki erre és ki arra téved.
Van, aki keresi a szépet,
van, aki keresi a véget.
|
|
H
– Jaj, Ványa, nézd, bohócok! Kész röhej!
A száj fülig, mind úgy nevet…
Kifestve rajtuk minden cseppnyi hely,
Iszákos hangja ily rekedt!
|
|
H
Ha egyetlen könyv volna,
nem bírnánk elolvasni.
|
|
H
Az igazság olyan, mint a víz,
Utat tör magának,
Fénye áthatol mindenen,
És hangot ad szavának.
|
|
H
Csak kő kopog, de nem zúg már a hegy,
Míg idő sodrába veszett az Egy;
Kapu zárul, mint kriptára födém
Mória porral tépett sírkövén, |
|
H
Ebből a lila, kellemes égből,
- mint átkozott, telt végzetem -,
Istenem ! Ez egy romlott ember gondolata,
mely belém szállt és hív szerényen. |
|
V
Ahol a déli szél dalolt,
dús lombú fáknak udvarolt,
pacsirta fújta énekét,
örömöt szórva szerteszét;
|
|
V
Éveken át álmodozol róla,
hónapokig féltve őrzöd, várod,
hogy létezzen, minden fájdalmat vállalsz,
s míg nem jön, nincsen maradásod. |
|
V
Csendesen pihézve hullt a hó
a reggel szürke köntösére,
felöltöztetve minden fakót
ezüstös, csillogó csipkébe. |
|
V
Kik vagytok ti?
Gazdag némberek !
Kiknek szívük helyén
ragyognak az ékszerek. |
|
V
Megjött a Tél, a szép fehér,
hólepel borít be mindent.
Oly tiszta, minden, utca, tér,
megnyugtatja az ember szívét.
|
|
V
Nézetem nem érvényesülhet
Az élet bármely területén.
Levonom a következtetést
Balga, semmi ember valék én. |
|
V
Ő szép, és büszke nyaka gazdagon díszített gyöngyöktől ékes,
haja a borostyánpohárba csúszott,
a szerelem körmei megbélyegzik káros szenvedéllyel
a vastag bőrt ... a bazaltot. |
|
H
Barátom kínjai láttán
Ég alá szaladtam.
Barátom gyógyulása láttán
Istenhez szólottam:
|
|
H
Megbocsájtottad csípős élcem?
Ó, nézz rám vígan újra, nő!
|
|
H
Mindig felszárad a sár,
Ami Szellem:
Visszajár.
|
|
H
Mint holt katonáról amikor a dögcédulát letépik,
s családjának hírül adják,hogy fiuk halott,
ily nagy fájdalommal érintett egem is,
hogy szerelmem elhagyott. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 14. péntek, Marcell napja van. Holnap Mária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|