|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 Gy.
Itt éjjel is surrannak a golyók, hasítják a hideg levegőt,
Aknák tépik fel, a havas és jeges, hóborította legelőt!
Pirkadatnak fénye metsző, nagyon hideg,
Akna is erre süvit, hidegen rideg. |
|
 H
öreg anyó vánszorog az úton,
gyenge keze görge botját fogja,
ráncos arcán fájdalom barázdák
fakó szeméből könnypatak szivárgás. |
|
 Gy.
A káposztáskert közelében,
Virágos, dús here között
Hat kis nyulacska elbeszélget,
A nyulak élete fölött. |
|
 Gy.
Hamis rejtélynek titka talmi,
Szenvedni színleg nem lehet.
Csak úgy költővé nem válhatni,
Csak úgy mássá se senkinek… |
|
 Gy.
Itt a fronton az idő mit sem számit,
Ha az órára nézel, akkor ámít…
Az órák csak múlnak folyvást, folyvást, egyre másra…
Óraketyegés, hasonlít, az utolsó mára. |
|
 H
Muskátlit ültetél az ablakomban,
Két kölömböző szinűt csodálatomra,
Azt mondtad,tükrözik szerelmünket,
Aminél boldogabb senki nem lehet. |
|
 Gy.
Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,
És merengve nézem a sötétkék eget;
Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény
És koszorú gyanánt övezi fejemet. |
|
 Gy.
Páraköntös álomfoszlány,
ezüstszálú gyöngyfonalán.
Madártrilla, ébredő fák,
illan a hajnal, új nap vár
|
|
 Gy.
Oszlott a könnyű füst a fagyos levegőn,
S én bús szabadságtól akartam szenvedőn
Hideg, halk himnuszként magasba felreppenve
Eltűnni örökre… De sorsom úgy rendelte, |
|
 Gy.
Dúl itten a hóvihar, alá zenél az orkán,
Becsülettel kint vagyok… majd' szétfagyok a vártán.
Fronton vagyunk, itt élet-halál a tét, de nagyon-nagyon,
Befagyott szemmel figyelek, nem, mint egy hadgyakorlaton… |
|
 Gy.
Szívednek békét,
égboltnak fényét,
lelkednek nyugvást,
szavaidnak tudást. |
|
.JPG) Gy.
Hűs lugasban, vén, nyári napon,
Aludj, mikor az apád altat,
Kicsi fiam:
Felleg-bölcsőd sírva ringatom. |
|
 Gy.
A világ tapasztalata:
a cárságok megdőlnek,
nem attól, hogy a lét maga
nehéz vagy kínok jönnek. |
|
 Gy.
Végtelen hómező hímjén állok,
Látom, nem létező padkán várok,
Itt várni valamire... az átok. |
|
 Gy.
Hull a hó a hamvas, szürke égből,
csipkefüggöny földünk ablakán.
Fehér paplan alatt
gyökerek, magok alszanak. |
|
 Gy.
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog, |
|
 Gy.
Hajnal van, hideg, már lecsendesedett a szél,
Így már réginek, messzinek tűnik az éjfél,
Egyedül őrködök, a szívem, igen nagyokat dobban,
A néha felhangzó ágyú, akna dialógusokban. |
|
 Gy.
Nap már elérte a láthatárt,mikor
Déltenger irányából érezni lehet a
Trade-Wind csodálatos sugallatát.
Tenger vize is lecsillapodott lámpák |
|
 Gy.
Beszéltem egy lepkével, aki számomra ismeretlen volt.
-Te, ha a lángot megszeretted az nem jó, mert az halált hoz!
Még az út, milyen reménységet rejthet?
Ami a tüzet illeti...ó, azt el kell hamar feledned! |
|
 Gy.
Feledni és feledve lenni vágyom!
Hogy ne maradna hír, csalóka lábnyom,
Üres, hamis zaj, mi kétségbe ejt.
Elmúlni vágyom mindenestül, |
|
 Gy.
Aki ideérkezik, hamar megtudja, a tél nem hidegtelen,
A mínusz negyvenkettő fok elképesztően lélek-könyörtelen…
Vannak, kinek ezt végleg túlélni, nem-egyszerűen lehetetlen. |
|
 Gy.
Virágoskert a költő szíve,
De másnak termi a virágokat;
Míg ezeket szétosztogatja,
Önnön magának csak tövis marad.
|
|
 Gy.
Leült egy padra, mintha várna,
kis kokott ott termett hamarjába.
-Mi járatban kedves,fiatal uram,
szándéka gondolatomba van - |
|
 Gy.
Mindenki álarcban van és van köztük több merész,
Többen is tömik magukba fánkot, ők mind nyerész.
Vannak bizony szép jelmezek is, sőt van mi merész,
Ki a sorsoláson indulna, ha van oka, ő lesz a nyerész… |
|
 Gy.
A Hortobágy beüzent Debrecenbe:
»Civis-urak, már holnap délelőtt
Nagy baj lészen.« És ijedt táncot roptak
Debrecenben a tatár agyvelők. |
|
|
|
Ma 2026. május 01. péntek,
A munka ünnep, Fülöp napja van.
Holnap Zsigmond napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
