|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 V
Csodálod a virágnak színeit,
Imádod a lányt eszménykép gyanánt,
Fellelkesülsz a nagyság szavaira,
Költő vagy, minden hétköznapi bánt, |
|
 V
Félelem árad a gőgje nyomában,
nincs hova futni előle tova,
féktelenül kaszabolva, pofátlan
ömlik eléd agyafúrt vigyora. |
|
 V
Mint kiégett csillag, esek napfényre,
Vágyok, repülnék a tied napfénybe…
Mint kiégett csillag, esek napfényre. |
|
 Gy.
Elnézem azokat a magas fenyőket
egyre csak nőnek a magasba törnek
a hegy tetejére igyekeznek
Nappal a napért éjjel a holdért |
|
 Gy.
Fényeső sem hullhat olyan nagyon szépen,
mint ezernyi harmatcsepp, a csodálatos réten.
Valahányszor csillan, egy kis víz az arcodon,
én tudom, hogy velem vagy, a holdfényes alkonyon |
|
 Gy.
Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs… |
|
 Gy.
De még talán a balga lelkeink kimenthetőek,
tavaszra égi langy esők megint fehérre mossák,
s a lét zsinórzatán, miként fehér ruhák, keringnek,
szerelmeink a május éjszakákra visszakapják. |
|
 Gy.
A kukoricaföldön űlök, várok,
Tán arra, hogy a varju mikor károg
És mikor kell zengő cínnel tovaűzni.
|
|
 Gy.
Ne tétovázz, ha ellenedre kelnek,
a kardodat ne hagyd bután hüvelyben,
emeld, mutatva azt az égieknek,
veled maradt, ha kell a harci szellem!
|
|
 Gy.
Kezét kinyújtva mosolygott reám,
S nem volt szemében vétek, félelem:
„Jöjj, játssz velem” szólt „szánj rám kis időt;”
„E kisgyerek te voltál – azelőtt...” |
|
 Gy.
A költőnek lángkeblében
Kínos, édes érzelemmel
Mely derűlet s alkony vív!
Mondjátok meg, ó, mi az, |
|
 Gy.
Megérzed,ott bent a fájdalmat
Melyet ez az üzenet neked ad ?
Mely,mint a körök a víz tetején
Végigszaladva,némán véget ér? |
|
 Gy.
Finoman csússzál egy fénysugáron
És enged melegedet lábamra hullni
Érzékien, ott az ágyon.
Nehogy megállj a csókban, |
|
 Gy.
Március idusa
Petőfi forradalmának napja.
Csillag volt, a szabadság csillaga,
Verseiben, karddal küzdött, |
|
 Gy.
A nagy kérdés: akkor írni vagy nem írni?
Lefeküdni, vagy íróasztalhoz menni?
Gondolatot kiírni, vagy eltemetni? |
|
 Gy.
Tél szorítja még a tájat,
bár az enyhülése várat,
kandikál a hóvirág,
mintha testet öltve végre |
|
 Gy.
Zengő kedvvel rádobolnék
Kéklő égi ablakokra,
S vidám szívvel ráköszönnék
A kifestő csillagokra. |
|
 H
Feltettem versemet,
Remélve megmozgatja a sziveket
amiben nem volt más csak
hazaszeretet. |
|
 Gy.
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem! |
|
 Gy.
A múlt ködén megannyi kép dereng át,
szorítva szívemet gomolyködével,
a boldog éveim romantikáját,
megélem újra mind elém letérdel. |
|
 Gy.
Zúgva sikolt az "Egy gondolat..."
Csaták füstje, bibor véreső,
Szárnyaszegett száz magyar álom,
Könnybe, búba, gyásztóba vesző. |
|
 Gy.
Zenéje halk szól,
Fej szegve lenn,
S az ujj mind táncol
Egy hangszeren. |
|
 Gy.
Vidd el szívünk dobogását Petőfi sírjára,
serető emlékezetünk hadd boruljon rája.
Csókolgasd meg minden rögét rózsanyitó dallal,
borítsd be a költő sírját virágos tavasszal. |
|
 H
Szabályos sorokban zsendül a vetés
a józanság egyeneseket húz
az önzés határköveket állít
és megbízható lakatot tesz a magtárra |
|
 H
Nagyon sokan mi Ábelek maradtunk,
a Káinok pedig mohón legyűrtek,
nekünk ma Pesten áll a sátrunk,
miközben ők furán Budára gyűltek. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
