|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Hallgatom zenéjét egy régi szerelemnek
dallamok vívódnak, a sebek megjelennek -
felsejlik bennem édes éjszakák illata
Holdfénnyel íródott ódon csókok hittana. |
|
 V
Én nem szakadtam darabokra,
hát nem is vittem soha sokra,
száz csomóra kötöztek, bogra,
s én hurkoltam, míg más bogozta. |
|
 V
Ha ezt olvasod - én már nem vagyok köztetek.
Elindultam: egy hosszú-hosszú-hosszú útra,
Ajkamra fagyott a keserédes "égveled",
És léptem bár százat, ezret - nem néztem hátra. |
|
 V
támaszkodik egymásra két test
a férfit csak a statika
a nőt a lélek gyengesége
s mindketten ki élve ki holtan
tornyosulnak az időbe |
|
 V
Bűn az élet, mondják nekünk papok,
Én is tán’ hasonlókat papolok?
Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön,
Reális vagyok, ez minden bűnöm. |
|
 V
Józanságra nincs bennem az akarat,
szombat este kimulatom magamat,
ne szólj rám, hisz' még egy kortyot ihatok,
ne mondd azt, hogy ettől rögtön meghalok! |
|
 V
Sötétségbe burkolódzott
a május végi verőfény,
mennydörgés rázza az eget.
Villám cikáz felhők felett |
|
 V
A fények özönében
véled szedni sok-sok
virágot és ölelve-ölelni
benned az egész világot. |
|
 M
Jó a kedvem, dudorászok,
szőke szellő simogat,
nap sugára’ csókol,
göndör felhő hívogat, |
|
 M
Rád gondolok minden délben,
van-e asztalodon étel? |
|
 M
Te vagy nekem a tavasz,
a nyíló virágok arzenálja,
mely illatos és csodálatos,
Te vagy a természet éke, káprázatos, |
|
 M
Diófalombbal játszik a bolond szél fi,
fény-csipke táncot jár, a rokkant ablakon
Játszik a képzeletem, álmodom én is,
való-e világ, vagy csak látni akarom? |
|
 M
Rám esteledik, éjszaka jön, mint langyos végtelen
És majd a sötétben úgy érzem, lelkem tehetetlen. |
|
 M
hétfőn kedden csütörtökön
beinjekcióz az öröm |
|
 M
Hogy ne feledjem: a szívem nemcsak dobog,
De még él, még mindig kitart, dacol és él,
Oly sok ártó szó tajtékos tengere hiába háborog,
Sorvadó húsom alatt duruzsol, remél |
|
 H
Sírnak, vagy csak a kéz remeg és
rossz a hangolás, könnyek csak
a szemedben gyűlnek.
|
|
 H
Néha tombolni kell, villámként hasítva át az eget
túlélve az őrületet, amíg kisüt a nap
|
|
 H
Adj esélyt az éjnek, furcsa reménynek!
zakatoló kis szívek, halovány kékjének.
Szalagszerű álmok, átfutó sorának,
mondvacsinált képek, suhanó voltának. |
|
 H
Hogy eddig eljutottál, nem kis teljesítmény,
sokak adják fel, már a legelején.
Ha voltak is hibák, tévedések,
ha olykor erővel megtépázott is az élet,
|
|
 H
Kinézek az örökzöldre,
egyre hullik könnye,
le a hideg, vizes földre,
de oly' szép lesz ő tőle!
|
|
 V
Jó lenne, ha itt lennél,
ahol elér a szívem.
Szeretnék ajkadon csók lenni,
szemedben öröm. |
|
 V
Nem tudni, hogy lesz az életben
Bele kell nézni, mi van lélekben... |
|
 V
Voltam értetek,s drága
lényeteknek,s leszek
már örök csillogása
könnyes szemeteknek. |
|
 V
Kértem, írjanak ki tornát,
Elűzi tán a reumát!
Kedélyemet is javítja,
A feszülő tornaruha. |
|
 V
Gulliver óriás volt a törpék között,
meztelen mellett a rongyos is jól öltözött.
a néma mellett ékes szóló, ki beszél,
a halott mellett egészséges, aki él. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 16. vasárnap,
Ábrahám napja van.
Holnap Jácint napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
