|
 Vendég: 46
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Meghitt magyar Március
Újra itt terem,
Látja, hogy álom lett a Múlt,
Rideg a jelen.
|
|
 V
Hol van a szerelmed frissítő tava,s
hol van a szád édesen becéző szava? |
|
 V
Szabadságunk születésnapja
Március 15.
Büszkeségünket dagasztja
költészetté lett malasztja. |
|
 V
Nekem a Szabadság nem hófehér galamb
kinek szárnya közé befekszik az élet -
ég felé röptében már nem láthat rétet
a fák összemennek, megszűnik az alant.
|
|
 V
Magyarhon, hazám. Fogadom ehelyt,
hogy hozzá hűtlen soha nem leszek.
Megvénült bár, vagy fiatal test rejt,
nem feledem nyelvét, s hitet teszek, |
|
 V
félelemmel tölt el, hogy csak álom
hogy beszélünk róla folyton
de így marad...
|
|
 M
Egy régi tavasz,egy téren,
Tulipánok színkavalkádja
Ünneplőbe öltözött gyerekek hada,
Kokárdás március világa. |
|
 V
És beköszöntött a nagy nap,
mikor az ébredő hajnal
vasököllel kopogtatott,
követelve szabadságunk, |
|
 V
Jó volt, amikor még voltál nekem,
de ma, már csak emlék vagy édesem.
Nem tehetek róla, de még mindig fáj,
hogy szerelmünk idején, megcsaltál. |
|
 V
Szerelmesed nem lehetek,
maradjunk barátok, kérlek.
Lágy-puhán fogd a kezem,
lelkemből nem múlsz el sosem. |
|
 V
A hidegek kelyhét most csordultig tölti az ifjú napsugár
A holnap felé forduló reményvirág mézes nektárjával;
Deres terhüket lerázó ágak zegzugán nem cseng több kár-kár,
Jégvizek hasadó tükrén nem úszik zúzmara, csak kacér hal.
|
|
 V
Mozgás hallik a templomból, lehet hogy ő… az Isten?
Késői órán templomszolga szolgálatban nincsen.
Kinéz az Isten, elámul, itt egy „barbár”.
Visszanézek, én e terhet nem bírom már.
|
|
 V
Élt egy híres fáraó,
gyönyörű nő, csábító.
Rómára is szemet vetett,
meghódított vezéreket. |
|
 H
Visszabámul a tükör, benne
arcom szürke lepellel fedve.
Én csak nézlek, de te látsz engem,
mindennapi tévelygéseimben.
|
|
 V
Hozzád édes mesék
szálljanak,angyalokká
váljanak,szívedbe szép
emlékeket zárjanak! |
|
 V
Éltem? Ezt is megéltem.
Éltem de meg nem értem.
Éltem érted,élhetetlen.
Régi álmaim megéletem,
|
|
 V
Csak nézek a velem szemben lévő hófödte csúcsra…
De nem látom, mert belül belemerengek a múltba…
Honnan, miért jöttem, mit értem el és ki is vagyok?
Azon gondolkozok, mért nem segítettek angyalok? |
|
 V
Hova sietsz, kihez?
Hancúrozz velem!
Fáj talán a szíved?
Gyógyít a szerelem. |
|
 V
A fény kihuny, lent alszik a város,
az alkony festménye varázslatos.
Mintha vér folyna a Föld peremén,
benne fürdik a Nap majd aludni tér.
|
|
 V
Létezel. Ha papírra lehelem e szót, meginog
Bennem valami a csobogó vér és a bordákba
Keresztespókként kapaszkodó lélekgomoly között;
Talán az álnok kétely álnok atkája mocorog, |
|
 V
Gyere, üljünk az almafa alá,
felette az örök kék ég tündököl,
az igazság szelében, hol talán
érzéseink talánya üdvözöl. |
|
 V
Szeráfim ékkövekben léleknyugalom
Gyémánttüzekben hamvadó szívcsobbanás
Gülbaba rózsái ibolya szerényen. |
|
 V
Festői tekintet, a végtelen égboltra,
suhanó, hulló kő, meteor-zápora.
Lelkeknek tisztuló, hatalmas királya!
Jézusom, itt vagyok, csillagok árjában. |
|
 V
Simogasd a lelkét, amíg teheted,
mert lehet, hogy holnap már késő,
nyújts vigaszt, hiszen igazán szereted
légy mellette, akkor nem fél Ő |
|
 V
Esti csönd vágtat dübörögve,
Ciripel a szomszéd tücske.
Békesség, csend honol a tájon,
Oly szép, nem kéne, hogy fájjon. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 17. hétfő,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
