|
 Vendég: 47
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Hallod a dalt? Sír! Száll fel a Mennybe, s fénykapuján át
vágyva, az Úr fele tart, s kérni a jót - odaáll.
Múlt szele fúj egy régi mesét, dús éjjelek álmát,
ringat a szó, muzsikál, s szélparipán tovaszáll. |
|
 V
Találj egy csillagot,gondold,
hogy itt vagyok,gondold,hogy
szép lehet,ha majd itt leszek
veled...itt csak neked! |
|
 V
Durcás vagy ma és sértett, és szemednek
varázscsilláma nem tündököl rám.
De várok. Meg sem rebbenti pillám
türelmetlenség. Így is szeretlek. |
|
 MM
Ahogy a kora hajnali nap sugára
rázúdul télies szobám ablakára.
A jégkristályok áttörő tánca
sejtelmesen villog párás szobámba. |
|
 MM
Végzeted könyve nyílik ki előttünk,
lapjain utaznak ódon évezredek,
- hadjáratok dicsfényét hagyva örökül;
szépséged messzi földek útján érkezett. |
|
 M
A távolban gólyákat láttam,
kakukkszót hallottam ! |
|
 M
Borzalmas ez az időjárás,
Egyszer hideg, viharos ,
Máskor meg ragyogós,
kell ez nekünk? |
|
 M
Ábrándos szemeid,
eszembe jutottak,
gondolataim még
éjjel is Nálad jártak.
|
|
 M
Megéltem közben
néhány holnapot.
Volt köztük jó és
fájdalmas idő, |
|
 M
Egekig érő fákon megpihennék,
onnan a tájba belegyönyörködnék,
ahogy pompában szirmot bont a tavasz,
rétek illata méheket csalogat. |
|
 M
Zápor zuhan a zöld sivatagra,
sárga - piros az új tulipán,
szirmának bársonya kunkora már. |
|
 MM
Rügyekbe bújt a fény,
a melegvő remény,
|
|
 MM
Amikor a szénfekete szövetű magas égboltív
Minden tajték-ránca lomha síkfölddé idomul;
Amikor ezer-millió éji lámpásban zúgó szív
Szikrát szítván a kéj vágyódó bölcsőjébe hull, |
|
 H
Nem szeretlek csak azért, mert vagy,
és nem kérem, hogy szeress végtelen,
csak egyszerűen szeretlek, az érzés el nem hagy,
szeretlek, mert szabad, mert létezem. |
|
 H
Megindul a tavasz
szívünk örül a fű zöldjének,
a madarak vidám füttyének
|
|
 V
Csak ült a szobában, már nem nézett rám,
szemei kutatták a mennyek otthonát,
tudtam, éreztem, bár nagyon félve tán,
utolsót dobbant szíve, néztem ostobán. |
|
 V
Szarvascsordák, ha szelíden rajzanak
csaholnak ordasok, ma nem alszanak...
Rémisztőn üvöltenek a Hold felé
mintha az, bánatukat megértené. |
|
 V
Hiába is hiszed, hogy képes leszel rá,
életed pajzsként a nemtörődömség fedi,
hiába bújsz el, s hallgatsz ma már,
egyszer a sötét ködben fogsz szenvedve elveszni.
|
|
 V
Ünnep van, fennkölt a hangulat,
hősök voltak a márciusi ifjak.
Petőfi szobránál fejet hajtanak.
Kossuth szobrához virágot hoznak. |
|
 V
Én nem viszem az ágyba
a reggelit s a kávét.
A konyhában várlak,
de előtte beszólok |
|
 V
Elillan a boldogság,
mint a tarka lepkepár,
nem marad más utána,.
csak az unott magány.
|
|
 M
Szívem fölé kötözött Talizmánnal... de kulcs nincs,
Csak az örök-öröktől űző hatalmas ősi vadász: a vágy, |
|
 M
Figyeltél-e már lassú hervadást?
Éreztél-e magadban sorvadást?
Melyik fájt jobban test vagy a lélek,
lázadtál-e, hogy rövid az élet? |
|
 V
Urunk gyönyörködik az emberben,
alkotása csúcsa a női nem.
A férfi szeme rajta, - ez igen!
Jó, hogy Isten nőt teremtett nekem. |
|
 H
Nem tudom a választ kicsim,
pedig úgy szeretném
látni azt, hogy hol jár a fény
az égbolt kék peremén
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 17. hétfő,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
