|
 Vendég: 48
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Csókot lopok tőled, hiszen ajkad édes végzet,
És nem érdekel, hogy zengő szíved tiltott képzet:
Karom rólad többé le nem fejti soha senki,
Ha ez téboly, boldogan adom át magam neki! |
|
 V
Kértem, mérje meg a tenziómat,
Mondta nem kedvesen,majd a kórteremben megteszi,
menjek be oda,
de az eszközt azóta sem helyezte a karomra, |
|
 V
Vörösréz, nehéz szél a hajad,
szemöldököd gondosan ápolt,
egy kis ránc a homlokodon halad,
rajta a múltidő súlyát látom. |
|
 V
Sötét éjszakámon Te vagy a gyertyaláng.
Szívemre gyógyszer, testemnek orvosság.
Ha álmomból riadok itt vagy velem,
arcom simogatod, fogod a kezem. |
|
 V
Míg a sír el nem takar,
Ember vagyok és magyar. |
|
 V
Kérlek ragadj ki a sötétből, a múlt ködéből,
állj elém és fogd meg a kezem.
Ígérd meg,
hogy minden rendben lesz velem. |
|
 V
Hallgatom az éji zenét,
a város csendes, hallgatag
érint a fény, mely nem kevés
az öreg Hold ballag csak
|
|
 V
Ezernyi apró pillanat,
Utunk során arany sugarak,
Árnyak és viharok széllel,
Napkelte és naplemente, |
|
 V
Ébred a hajnali fény, indul a Nap sugarán,
bíbora szűz ragyogás, tél dere rezzen a fán.
Mélyen a szilfa ölén, fészkel a csöppnyi madár,
berkenye ága kopasz - kellene enni ma már.
|
|
 V
Kóborol az estmagány,
most ő így - füttyös vagány,
Léptein is jókedve ül,
mit tehet mást, jót derül. |
|
 V
Gyönyörfelhőkön ülnek a vágyak
lábuk lóbálva dúdolnak Téged -
bódító dallam házalva vágtat
örömtől fűtött arcokba réved. |
|
 V
Féltelek a napsugártól,
átfuthat sápadt arcodon,
izzó, forró csókjaiban
ilyenkor én is osztozom.
|
|
 M
Most már késő,
talán nem is bánom.
Mikor hittem,hogy szeretet,
becsapott az álmom. |
|
 M
Ha szemem kinyitom, s új napra ébred,
mondom magamban, de jó, még élek!
Milyen nap is van? Igen: ma Péntek,
s még itt vagy nekem, és vagyok én Néked! |
|
 M
Asszonyok hosszú sora
lassú lépésben haladva,
megy a sivár sivatagban
éhesen, szomjtól kínozva |
|
 M
A januári hold kissé előtűnő, csillogó ezüst fényében,
Járőr oson, ellen állások felé, a háború vad örvényében.
A megfagyott táj hideg, fehér csillogásában,
A halál hideg, ezüst fényű áramlásában… |
|
 M
Lopnék csókot tőled, ámde ajkad tiltott képzet,
Szívhúromon zengedőn a te dalod a végzet; |
|
 M
Én hiszem, hogy néha a Hold
a Földre száll,
azt hiszik, azt mondják ilyenkor
az erdőben jár.
|
|
 H
Nálad minden olyan szép és vidám.
Nekem nincs gyerekszobám
és sosem volt porcelán hajas-babám.
Rossz helyre születtem talán?
|
|
 H
Csillogás a pocsolyában, gyémántszínben, színaranyban.
Halkan hulló esőcseppek, vannak benn az árban.
Minden lélek húrjai közt, megcsendül egy dallam,
hozzád fohászkodom, nagy Istenem, Uram!
|
|
 H
Mondd, kis huncut, min mosolyogsz
min töröd a fejedet?
Suttogsz most, vagy tovább gondolsz
kis szíved, mit rejteget? |
|
 V
Maradjon a lelked
gyermekien álmodó
a fényt elhozom
neked,mire vágyna |
|
 M
Jönnek-mennek új életek,
Ők is majd így keseregnek,
Kívánok Nekik szép jövőt,
Jó tanuló, földi időt. |
|
 V
A mából tegnap, a holnapból ma lett
órám elütötte már az éjfelet.
Mélyen morduló mennydörgés ébreszt
felhőkárpitot hasít a villámfény. |
|
 M
Már csak árnyéka vagyok a fénynek,
fehér papírra öntött tintafolt.
Az élet kihasznált,
eltékozolt. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 17. hétfő,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
