|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Titokzatos, halvány Angyal ...
Te a világ hulláma, suttogása,
fájdalom és sötét éj marasztal,
az égig, az éjszakák látomása.
|
|
 MM
Megköszönni minden szépet,
Amit adtál egykor régen.
Már csak emlékek maradtak,
Melyeket hittem, örökké maradnak !
|
|
 H
Kiégett rímes eszköztáram.
Elhagyott a költői képek világa.
Rügyébe égett eszmélésem,
Bezárult gondolatim eszköztára. |
|
 H
Idők alkonya ül vállamon,
Bánatom papírra hullatom.
Az arcok a múltból hulló csillagok,
A történések kopott ikonok.
|
|
 H
Ánizsillatú kacajod belém nyikordul.
Zöld derű, szélte-hossza szertelen.
Felhők csuhabőrben fáznak, sírni vágynak.
Zsanérkötődéssel réz-arany jókedv.
|
|
 H
lennék én,
rózsalombokat simító lágy szellő,
mi szelíd csendemben úgy hozzád eljő,
szirmaimmal átölelt illatfelhő,
|
|
 V
Nem adom fel.
Szüntelen kutatlak, megyek utánad.
Nem adom fel.
Illatodat érzem, és megmarkolnálak. |
|
 V
Tudod, mi fáj?
Mikor bujocskát játszik velem a hold,
S huncutul bújik meg a felhők mögött.
Hogy olyan, de olyan közel voltam. |
|
 M
kiáltson bennem az égbe,
s hallja meg mindenki végre,
mert a mai nap csak tiéd, |
|
 V
A mégis felkelés akarata motivál,
A mégis szeretet heve hajt feléd.
A mégis részek raknak egésszé,
A mégis élek makacs szenvedély! |
|
 V
Sokat kaptam Tőled
Amit érte én adhatnék
Sajnos,nagyon kevés
Fogadd el,talán érték |
|
 V
Míg csókod szomjazom,
gyűlöllek oly nagyon.
Szívemben harag ég,
eldobtál egy senkiért. |
|
 M
Szürke baglyok ültek a
fenyőágakon,
a sötétben nincsenek tanúk. |
|
 M
Fáj a mozdulat, ahogy belevágnak
Kioltják életét a fiatal fának
Csonkolva kerül a szoba közepébe
Fénnyel díszítik gyerek örömére. |
|
 V
Ott, ahol senki se járt, ott jártam én,
szívemből, kinyílott ezernyi szép remény.
Bátorság, akarat, szerelem, szeretet,
ez új esztendőben, mindegyik meglehet. |
|
 V
Nincs jobb dolgod?
Leszakadhatnál már rólam!
Mi kéne még, mit vennél el?
Tönkretetted egész múltam… |
|
 V
Zavart vagyok s te csak összeszabdalsz
jégvirág szavaid hideg élével
s már nem vagyok se jó, se szép többé
hát keveredem tegnapok vérével |
|
 V
Árnyak festik szobám falát
Rám tapadt a bánat kabát
Levetek ma mindent mi fáj.
Elengedni ideje már. |
|
 V
Tied a hatalom,
mi vagyunk a szolgák,
te vagy a kihívás,
mi reagálunk rá. |
|
 V
Képzeld el, ahogy az est fényeiben
testem elpihen, s az arcom...
Szemem gödrében megcsillan
egy könnycsepp mint
|
|
 M
Ugyanaz a Nap süt, mint tegnap,
szikrázik a lét, milyen?
Vágyjak arra, hogy lesz majd szebb nap,
vesd a magot, mert kikel! |
|
 H
Olyan volt, mint a porba írt sorok,
amelyeket elfújt az első fuvallat-sors.
Olyan volt, mint az eget borító madársereg,
amely rövid ideig a Napot tüntette el.
|
|
 H
Fogadkozások, hitek,
Bátran a szemébe nézünk
Előbb-utóbb,
De minek?
|
|
 H
Szépem,
ajkaid oly pirosak,
szemeid oly feketék,
mikor öledben tartod fejem
|
|
 V
A hajnal arcán lázrózsa remeg
köré gyűlnek aggódó fellegek
fürge szél hűti égő homlokát
párakendő fedi sápadt mosolyát. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 17. hétfő,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
