|
 Vendég: 43
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Aztán az opálos fényből
lassú méltósággal
ezüst pihék szállnak alá lágyan,
fehérlő csipkével vonva be a tájat. |
|
 M
Talán valahol égi élmények
terelnek tovább, s a megszépült emlékek
dacán túlléped önmagad, |
|
 Gy
„Szemhéja lassan felreped",
és újra él a Tűzmadár,
világok múltak ezredek,
hamvába hullva szenvedett, |
|
 M
A vak ember nem ismer színeket,
szavakkal nem ismertetheted meg
|
|
 M
Így élhetek e újra?
Ma nincs igazi tavasz.
Megbolondult a nyár. |
|
 M
Csak élni akarok, szállni a széllel,
nappal fát ölelni, csillagot bámulni éjjel.
Friss tavaszi harmattal mosni arcom,
télen hempergőzni ropogós havon. |
|
 M
Megváltozott, sebhelyes a táj,
Elszálltak az illatok, megvénültek a fák.
Csak a szobor áll a Fő-utca sarkán,
A idő nyomot hagyott elzöldült arcán. |
|
 H
Egyik lábam másik után teszem így haladok előre
nincs célom..konkrétumnak csak a semmi van belőve
járok az utcán céltalanul!Mint ki elveszett
gyermekkorát keresi mert a felnőtt kor már elcseszett.. |
|
 H
Kondul a hajnali szürke, sivár köd;
Lomha a tétova égbolt,
Reszket a távoli fényfolt. |
|
 H
Ment a vízhez. Sáron rózsája
éledt szelíd lába nyomára.
Amerre járt, kis portölcsérek
keveregtek – testben a lélek. |
|
 H
Mikor először a terembe lépett, behunyta szemeit.
Tudta, abban a pillanatban, mikor kinyitja
a fájó valóságra ébred.
Minél hosszabbra hagyta a pillanatot, |
|
 M
Egy kicsi kecske
Fenn a Mecsekben
Fák között megy tekeregve
Füvet bőven eszegetve
|
|
 M
Tudnod kell azt, különleges vagy,
nincs a világon más, ilyen!
Fedezd fel végre ezt a lelket,
s engedd, hogy boldoggá tegyen. |
|
 MM
Fenn az égen, kék-fehérben ringó felhők
paplant húznak. Oszladoznak, tintaszeplők.
Fénynövesztők. Álomlények, színfelejtők,
lélekrezgők, álomfestők,vágykesergők.... |
|
 V
Ha a gitárnak húrja
Az ujjaidba vág,
Ha a kedvenc dalom
Sírja öreg furulyád, |
|
 Gy
Ha tele a tarsoly
nem jósággal, hanem pénzzel,
abból két, majd több tarsollyal lesz.
Ott virul az élet! |
|
 M
Ködös, fehér reggelen,
lelkem is eltünik a ködben,
fájó szívem jajong utána,
de míg a Nap ki nem süt, mindhiába. |
|
 M
Talán az,amely simogat,
vagy könnyeket fakaszt,
boldog nevetést csal elő
öröm árad belőle |
|
 M
Öreg vagyok,
nincs időm várakozásra.
|
|
 M
Zúg a fájdalom bennem,
ég lángként elborítva,
képzetem tépi lelkem,
s testem összetiporva. |
|
 M
Te, ki még hiszel benne és nem harcolsz ellene,
ne feledd: most jelenleg azért sírsz,
mert egy nap, egy év vagy tíz év múltán,
értékelni fogod azt, aki mindezeket megismétli Ővele, |
|
 M
Vissza soha, mindig csak előre!
Lépj mindig egyet, a következőre!
Figyelj minden jelre,
minden figyelmeztetőre, |
|
 M
Az ajtóm kulcsra bezárva,
Valahogy mégis beosont
Kéretlen látogató a nátha.
Fejemben veri a dobot.
|
|
 V
Nehéz az éj, a szél tarol,
a Hold csigázva fényt lehel.
A csöpp gyerekre ráhajol
az édesanyja, úgy dalol - |
|
 V
Alámerültem. Lényem elcseréltem.
Falak fehéren. Élem feketében énem.
Ében szemed fénye.Szemérmesen
nézel...csodaforrásod érzem. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 17. hétfő,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
