|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Tél volt hó és jéghideg,
de mi nem éreztünk,
Csak a meleget.
Az eget szürke felhők takarták, |
|
 V
Ha csörömpölve nyit a hajnal,
vagy csak alkonyban ébred képzelet,
vesd nyitottan papírra érzelmedet,
néha még túl rágósak is rímeink, |
|
 V
Kötöznivaló, bolond az én szívem,
azt súgja folyton visszajössz Te még,
ha pedig nem, hát mondd meg nekem milyen
lesz az ég, ha már nem leszel enyém |
|
 M
Amióta magam csak ismerem, szeretek,
Szeretem a lombokat, a nyár kék egét,
A fűz kibontott zöld haját, a tereket,
A pipacsmezőket, a mély erdők csendjét. |
|
 M
Folyton utánad vágyom,
éjjel-nappal Terád várok,
de Te nem jösz mindhiába,
hazug csóknak ez az ára! |
|
 V
Valami ború, valami szürkeség,
törékeny érintés, mely fájón hajlik
árnyékomba, belevág húsomba:
hol vannak reménynek, vágynak |
|
 V
Szemeim előtt összefolyik világ,
eső veri földnek úgy a tomporát,
míg vastag cseppjeiben az égiek,
szenvedélyeink viharában élnek. |
|
 V
Nappal száll az égi réten,
Sötétben, csillagszekéren,
Titok, minden sejtelem,
Lélek elszáll, csendesen. |
|
 M
Szíved hangján szól a dallam,
úgy dalolod, úgy, hogy halljam.
|
|
 M
Az élet nem olyan, mint hiszed.
Ne csak a napos oldalt nézzed,
A fényt mindig követi árnyék,
A virágos kertben gyom terem. |
|
 M
És amikor menned kellett,
mindent megígértél,
de sajnos ígéret maradt,
nem lett semmi az egészből! |
|
 M
Kapaszkodónk a reményünk,
Hogy el ne vesszünk.
S elérni azt, hogy teljes szívvel szeressünk !
|
|
 M
Így hát zárva marad lelkem,
nem látszik ki semmi,
csak annak mesélek,
aki megérdemli, |
|
 M
Milliónyi hópihe,
táncot járni jött ide.
Fűre fára és házra,
majd az egész világra. |
|
 V
Az időszekér szürke köveken halad.
Feketéllő égi- vízen nem üt rést a Nap.
Károgó varjak az égre csapnak,
majd kopár ágról a földre szállnak |
|
 V
Esett, úgy zuhogott, mintha
Egy jókora dézsából öntenék,
- Mi szeretkeztünk tegnap óta -,
A felhőket csapra verte az ég.
|
|
 V
Nem várhatsz csodát tovább, ne csodáld
a kérészek torát!
Röpke lét ez, hamar semmivé lesz!
Talán örökre megigézett a gyönyörű nász? |
|
 V
Gonosz vagyok? igaz lehet,
megmenekülsz, ha elhiszed.
Indulatom elpusztíthat,
szeretlek, magamtól óvlak.
|
|
 V
A szendergés felett görnyed az éj,
árnyjáték metszi a sötét eget,
a vánszorgó idő percébe még
pillája pislog egy égi jelet. |
|
 M
Nehéz nagyon, hiszen mindkettő úgy szeret,
bennük oly nagy a tisztelet, s a hódolat,
bókolva fényeznek, s adtak már oly sokat,
egyik szemem sír, míg a másik meg nevet. |
|
 M
Jól esik minden esti séta együtt veled,
olyan nyugtató, minden lépés; zene.
A hideg is alábbhagyott nemsokára,
s a szélnek sem lett más az oktávja.
|
|
 M
Ha végső órád előbb jönne,
fojtogatna lelkem könnye,
s mint viharban a szél a fákat
a bánat halálra gyötörne. |
|
 M
A szerelem mély verem,
bele estem,élvezem. |
|
 M
Felvértezve, harcba szállva,
Jogos igazságra várva,
Szüntelenül tör előre,
Remény sugárzik belőle. |
|
 M
Látni, érezni a holnapot
S megérni, megérteni a tegnapot.
Hideg tél elő őszben
Megtalálni a boldogság ölelő melegséget! |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
