|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Fúj a novemberi szél,
Szegény ember mendegél.
|
|
 H
Neked saját édenkerted van,
Ahol nem hallod meg a szót,
Irányt csak kezed emelése ad,
De már a fád leveleket szór. |
|
 H
Illatod itt él örökre bennem,
s ha megfoghatnám a pillanatot,
mohón szorítanám a szívemhez.
míg úgy halk sóhajomban a szó száll,
Szeretlek. |
|
 M
Nem érdekelnek a rímek,
ha jó a mondanivaló,
attól még, hogy nem rímelnek,
legyen igazi csattanó! |
|
 M
Levél levél után hull
Aranylik, barnul, majd pottyan
A bokrokon, fűszálakon harmatcsepp
A lombok közt őszi szél surran |
|
 M
Ne hidd, hogy csak az a költő,
ki szótagot számlál tá-ti.
Eltelt már egy emberöltő,
ki így ír kissé maradi. |
|
 M
Szeretni, szeretve lenni
Boldogságot, szerelmet együtt keresni,
Gyönyörű világot együtt átélni
Ábrándozni a jövő időkről
|
|
 M
Így múlik el minden,
mint emberi élet,
marad a tél,
mint a vég ítélet. |
|
 M
Fáj, ha elhagysz,
ha maradsz,
nem siratlak,
néha csak. |
|
 H
A rímeket utáltad mindig,
azokon gondolkodni kell,
te nem süllyedsz le ilyen szintig,
a forma csak bilincsbe ver.
|
|
 H
Szeressék mások az izzadtság szagát.
Én inkább Veled megyek.
Forró, fűszeres lét-lehelet vagy.
Bordóra fested a vak eget.
|
|
 H
Csak néztem, a ragyogó, két szép szemedet,
ott ültél mellettem, s én melletted.
Éreztem magamban, nagyokat-kicsiket,
de lángjaim lobbanása, csak egy szerelmet éltet.
|
|
 H
Itt van az ősz, fedd el szívem,
Talán a rőt avar sokaságával,
Vagy inkább szíveddel édes Szívem,
De jobb lenne tested árnyékával.
|
|
 H
Lehulló alkonyba zár a sötétség,
ezüst cseppjeiben éled az éj,
s hold világító kerek világa
így tömörül fehér karikába.
|
|
 H
Valami tényleg átsuhant,
Valami langyos, lenge szél,
hallgat a szívem nem beszél,
valami súlyos rázuhant.
|
|
 M
Behavaz a tél,
bezárul egy kör
ráalkonyul az éj,
megfagyott a gyönyör. |
|
 M
Az elvesztett
egy, csak egy
a sok közül, |
|
 M
Csak a fenyő éli életét,
érzi most az ő nagy idejét.
Zöldje télen nyáron szép,
hozza a karácsony üzenetét. |
|
 M
Jó meleg a cserépkályha,
Fájós hátam úgy kívánja.
Kellemes meleg a szobában,
El is alszik kutyám mellettem. |
|
 H
Messzi, szürke rengeteg,
Vén, nehézkes fellegek.
|
|
 H
Hajad az ősz vörösre festi,
Áldott színjáték, mit a Nap okoz,
Talán a nyár árnyéka teszi,
S illatod, mi gyönyört fokoz. |
|
 H
Alunni tér a lombja-vesztett erdő
ahogy beborítja ólomszínű felhő.
Altatót dúdol a bús őszi szél,
aranyló szőnyeggé fonódik a lehullt levél.
|
|
 H
A költészet a lélek örökzöld fája,
üzenet minden levele, virága.
Múzsák kegyeltje a költő,
ihletett sorait őrzi sok-sok emberöltő.
|
|
 V
Ma csontodig hat az mi fáj,
vétkeid hamván térdepelsz,
a szél kegyetlen, megcibál -
indulni kéne, menni már, |
|
 V
Ő mindig éjjel él,
neki hajnalba fonódik az este.
Rúdra csavarja testét,
a kacér táncos-lány. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
