|
 Vendég: 46
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
de pici teste jó íznek alapként
egy esztendőre megőrzi a napfényt, |
|
 M
Fáradt fejét az ősz
rőt avarba hajtja,
Vállait a szellőnek,
gyöngéden kibontja. |
|
 MM
Ősz színeiben pompázó levelek,
lelkemben megbújó szeretet. |
|
 MM
Álomport hint csendes, őszi este,
hull az élet bűvös mákonya.
Csalfán érint, becsap ez a beste.
Lenne inkább érett áfonya! |
|
 H
Arcodat nézem, szemed se rebben
lerajzolni sem tudnálak szebbnek
megalkotott egy égi kéz ecsettel
vonásokat festett mesteri képzelettel
|
|
 H
Miért jöttél el fázós, jéghideg nappalon?
miért kérdeztél tőlem, fáradtan és vakon.
Miért hagytál ott árván, hogy szívem is sajogjon?
mert szívedbe van írva, hogy szeretlek nagyon!
|
|
 V
A kéz megremeg,
a szó is csak hebeg,
megénekelt romjain,
Önsajnálatán szenved. |
|
 V
Miért hazudtad, hogy szeretsz,
hogyha ily hamar elfeledsz? |
|
 V
Simogatja fáradt lelkemet,
befedi a vérző sebeket.
Gyógyír rá a kedves szó,
a mosoly mi oly csábító. |
|
 MM
Közeledik a hideg tél,
sérült fecske útra nem kél.
Tolla zilált, szél borzolja,
fáradt, szemét le- lehunyja.
|
|
 MM
Átvirrasztott éjszakákból
nem állhat e rongyos élet,
értsél kicsit szív szavából,
én mindig szeretlek téged.
|
|
 MM
láthatjátok az irodalom káros
üvegzsebben már a város
zsebemben egy forint igen ficánkol
nem viszem bankba ennyi maradt a világból |
|
 H
Váratlan vendég érkezett az este,
kék-tollú ruháját csillag dísztette.
Vállamra szállt néhány percre,
mosolyt csalt a két szemembe.
|
|
 H
Ha egyszer minket a magány együtt találna,
Egyedül lehetnénk, senki ne halljon minket,
Csak szemed figyelném, igézne talánya,
Mondhatnék neked sok szóba öntött kincset.
|
|
 H
Fűzfa alatt
időm halad,
nem mozdulok,
szívem faggat.
|
|
 H
Verőfényes októberben
Szombat délután
Megpihen a fürge szellő
A vén körtefán.
|
|
 H
Játszom. Sorsom a tétem.
Élhetem féktelen énem.
Mindig elveszek tőled
súlyos percnyi-időket.
|
|
 V
Minden nap foltozom magamban
az antik, korszerűtlen Időt -
de másnap felfeslik a varrás
tegnapjaim szakadtan dicsők. |
|
 V
Tombolt a nyár, a vére forrt,
feszített még, de vége volt.
Kapu mögé bújt sok csoda,
diákkor drága otthona. |
|
V
Kergetőzött a szél az éjjel
kopogtatva ablakon,
Csillaghírnök küldte fénnyel
tudassák e szép napot!
|
|
 M
A lámpás sír, éveim, éveid múlnak,
Ágyamra fekszem, becsukom szemem,
Tűz éled, ágak pattogva gyúlnak,
Szikrákat ont izzó, vad szenem. |
|
 V
Elindultam egy szép úton,
kisgyermekként lassan.
totyogásom járássá lett,
biztos talpon álltam. |
|
 V
A homoknak nincsen szeme,
Nem szemezünk tehát vele.
Nem is szemelgetjük.
Szemnek miért nevezzük? |
|
 V
Összegyűrődnek a régi lapok bennem,
ármány, árulás, hűség és szerelem.
Sorok ácsorognak kiírásra várva,
elég lenne bőven egy szappanoperára. |
|
 V
Az első ember tovahaladt;
október már kertek alatt,
eső, szél és fagy kíséri,
Nap, sugarát szűken méri. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
