|
 Vendég: 51
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
_von_Anhalt.jpg/250px-Codex_Manesse_(Herzog)_von_Anhalt.jpg) H
Kezemtől száz halt, szaracén,
s mert néki járt,
a Szép Hölgynek szenteltem én
e száz halált!
|
|
 V
Faltad a szőlőt, s én néztelek,
repített minket a képzelet,
szabadok voltunk és boldogok,
Édenünk volt a csűr, akkor ott. |
|
 V
S ámuldozva e csoda folytán,
Sötét égre felkúszik a Hold,
Majd csendesen megszólal, hogy tán
Ilyen még sose volt, sose volt. |
|
 V
Mint méhek a virágra,
úgy szálltam ágról -ágra.
Nem volt nyugtom sohasem,
nem leltem az életem
|
|
 V
Olvasgatom a régi verseid
hisz újakat már nekünk nem írsz |
|
 V
romlások percein túl ha a test-legó
reggelre fájdalmasan összeáll
elmondja álmod a kis-halál-
ból felkelni volna jó |
|
 V
Harmatcseppes levéleső,
hangtalan sírása,
múló idő a szívem
szomorú varázsa. |
|
 V
Kiírtam, ha keresnének -"alfába mentem"
Csendemet keresve alámerültem
Egyre mélyebbre és mélyebbre kerültem,
Jaj, fent felejtettem a mentőmellényem. |
|
 V
Huncutságom génjeimből fakad,
mosolyom az szárnyakat növeszt
kacajom a lelkedben egy garas,
jól vigyázz rá, fial és követ. |
|
 MM
Elveszett illúziók nyomába lép
Egy ember a sokból
Sorsunkat illúziók tépik szét
Minden ember tombol |
|
 M
Jártunk már a Holdon,
Készülünk a Marsra.
Aki arra vállakozna,
nem térhet vissza. |
|
 M
Sugárhajóban
Ringva csodálom,
Mézízű lombba
Lopd el az álmom. |
|
 M
A legszebb szóval dédelgetem,
Csókommal illetem kis anyai szívét,
Boldogságot vinnék neki édesdeden,
Csakhogy érezhessem ölelése ízét. |
|
 M
A fáról lehullott levelek
ellepik a földet.
Színük mint este ,
hullámzó tenger. |
|
 M
s hajdan az eget szemlélő ágak
mind lehajoltak Hozzá,
a Verejtékező
homlokát törölgették,
|
|
 M
A holt lelke fehér galamb,
némán száll az égbe,
teste túlvilági kalandja,
megpihenő része. |
|
 M
A lemenő Nap színjátéka,
bíborvörös égi csoda.
Mint festőpalettán
a színek varázsa,
|
|
 V
Mondd ki már, az égre kérlek Téged,
Mondd ki már, hogy nincs szükséged rám,
félszavakból, hidd el én nem értek,
elmegyek, téged tündérkert vár. |
|
 V
Melléd álmodom magam ma éjjel
Hideg a szívem, ölelj, bújj közel
Te vagy melegségem, a puha takaróm
Száguldó szívemben a nyugalom. |
|
 H
Találkozásról szólnom mit lehet! –
Vártam, mint várják természet csapását;
de kezdtünk nyomban élni is veled,
nem félve ennek végzetes hatását.
|
|
 H
Ötven felett minden Élet
Októberbe fordul,
Jövő-hitek csendesednek,
S halál gyomra kordul.
|
|
 M
Mondd, megelégedhetsz-e énvelem,
akit naiv nőisége irányít,
nem tudás fáján - érzelmen virágzik,
vágy lángja perzsel, nem hűs értelem, |
|
 M
Nem karolsz lázas estén, egyedül vagyok
Könnyeim még záporoznak, megfulladok!
Nem jössz többé, de értelek, nincs az a vágy
mellyel nyitottad fájó szívem kapuját.
|
|
 M
Azért van harminckét fogunk,
harapni és rágni tudjunk.
Szép fogsor a száj ékszere,
mosolyunk villoghat vele. |
|
 M
Múlik a nap, jő barna est,
Esni kezd, telnek a tócsák, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
