|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 MM
Itt már teljesen felborult a rend
A hívő ember könyörög, Hozzád esend
Ne hagyd, hogy gúnyt űzzenek Belőled
Teremts új Földet ahogyan ígérted! |
|
 V
Uram, adj a népednek erőt,
Hogy elviseljük a nyomást,
És szenvedésünkbe is,
Keressük a teremtőt. |
|
 V
Talán lesz még idő, lesz megújulás,
Látok még szellőt mi kavarog itt,
Ujjaimból nő zöld levél, rügyfakadás,
Látod Szerelmem, kint tavaszodik. |
|
 H
Bár volt mit mondanunk egymásnak,
vonatunk elment, itthagyott…
Nem egyeztünk meg, késő bánat,
s tudom, nem volt okos dolog.
|
|
 H
Csendes elmebaj,
Hívogató kezdet,
Kócos haj,
Tékozló ember.
|
|
 V
Bennem élsz,
Tebenned élek,
szárnyalunk ketten
a csillag végtelenben:
Keresve egymást, s a létet |
|
 V
Hamis zenének vet véget különélés,
Lelki erőszak felé sodor különcködés.
Egyik ebéhez hű, másik hű kutya.
Megvisel az élet, ma- s holnap ura! |
|
 V
A nő a világban az egyetlen csoda,
Mindig változó szépítkezés,
Míg az univerzum egy építkezés,
Mit befejezni nem lehet soha. |
|
 V
A csend pilládra ül nesztelen
A hajnal még felhőágyon pihen
Reggelre fények sarjadnak a fák hegyén
Veled ébred a remény az új nap reggelén |
|
 V
Harsogó hangú zuhatag
sziklarózsákat lágyan permetez.
Színes kolibri-madarak látogatnak,
verdeső szárnyuk légben lengedez. |
|
 V
Álltam, és csodálva kérkedő hegyét,
megfogott e tiszta, szűzies vidék.
Szárnyra keltve álmom - új idők elé-
elsodort magasra, bérctető felé. |
|
 V
álmatlan denevérszárnyakon nesztelen
futok előle féljek ne féljek meztelen
egyre kevésbé szégyellem magam
minden fal s bokor ismerős megragad |
|
 V
Végtelen utakon bolyongok a világban,
Végtelen szülte csend magányában,
Égető fájdalom szorítja egész lényemet.
Lelkem elcsüggedt bennem, |
|
 M
Minden mulandó.A tavasz
a gyerekkor illata.
Szerelmünk elillan
virágok nyílnak érted |
|
 M
Remélem kívánsága teljesül,
és minden dolgom sikerül. |
|
 V
Csak a fény ölel, ahogy betekint
Elfeledett csókok ízét újra érzem
Ott topogok a múltban megint
Lassan elégek saját tüzemben |
|
 V
Éreztem, hogy hív magához a fény,
De te, rám mosolyogtál,,
Annyit mondtál, hogy ne félj. |
|
 H
Unoka alszik. Gyertya ég.
Az eb bolháit űzi.
A tévésztár sincs csúcson épp:
nyafog, nézőit fűzi. |
|
 H
Tekinteted betölti
Az egész
Életem;
Köszönöm, hogy vagy nekem… |
|
 V
Egy kiszáradt fa egy sivatag közepén,
A távolban, látja, homokvihar jön felé.
Hadd jöjjön, mindegy már, semmi értelme,
Ha a fának sincs már élni kedve. |
|
 V
Álmosan ücsörög, meglep a csend
nem zajong. Neszel. Időmből ma,
csak keveset vesz el. |
|
 V
Az a koromsötét haj… az az átkozott vigyora,
a mindenkit lábáról levevő mosolya,
a szeme mikor néz, a hangja mikor nevet,
ha látom, tudom rossz, de a szívem, az remeg. |
|
 V
A Találkozás öröme
csillagporrá lett
szememben. Szívemig
hullva látom a múltam. |
|
 V
Cseréld velem fájdalommal telt szívem,
Hogy megtudd azt, amit most én,
Szorítson téged mellkasodban hittel,
Hogy érezd azt, ahogy most kínom ég. |
|
 V
Várj még a csókkal,
ne tedd meg,
hadd mondjam el,
hogy szeretlek. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
