|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 MM
Látom a nyárnak az utolsó táncát
nem köszön vissza, már nem mosolyog,
várom, hogy elmondja bús kicsi vágyát
nem fordul felém, én nem sorolom
|
|
 MM
Mert hajómat szélvész tépte darabokra,
leng a lelkem vitorlába kapaszkodva.
Part felé hajt a hullám, s megmenti lelkem,
ha addig, el nem merülök bűnben,szennyben.
|
|
 H
Fáradt mozdulattal legyintek a nyárnak
A megállóban gyerekek zajongnak
Előre engednek, hogy felszálljunk
Jó érzés, hogy együtt utazhatunk |
|
 H
Hallgatom az édes
Ifjúkor dallamát,
Lágyan ringó hullám,
Súgja az éj szavát,
|
|
 H
A nyár még egyszer nekifut,
legjobb felét mutatja,
szirmokhoz még friss nedve jut,
s kalászt érlel a napja.
|
|
 H
Fekete helyett
fehér a ruhám
fejem felett
ott a padlás |
|
 H
A szentkorona, tiszteletet érdemel,
Mert István-király, amit, az égre, felemelt.
Felajánlotta éganyánknak, Máriának, |
|
 V
Kínlódva kapaszkodok láthatatlan,
Mégis létező akaratom foszló képeibe,
De ahogy a ragaszkodás eltűnik a térben,
Lelkem felismeri örök otthonát velem.
|
|
 MM
Csitt, kicsim, ne beszélj, a csend ékkő: oly békés kupola,
Ragyog kristálytisztán, mint Felhőország nyitott ablaka, |
|
 Gy.
Csak álltam a nyárban, a lenge ruhámban,
a szívem meg dobolt - mert úgy szeretett,
egy felhő az égen a kedvemet leste,
és hagyta a Napot, mi rám nevetett. |
|
 Gy
Szerelem, első látásra, de szép,
Magányunkat csillapítja nagyon,
Tervezgetünk szép szerelmes napot,
Vígasztalgatjuk egymást, Te meg én!
|
|
 Gy
vágyaink tengerén szikrázó a fény
ragyog a szívünk már nincs több gyötrelem
egymáshoz tartozunk és kék még az ég |
|
 V
Elpusztul minden ez az igazság,
hiába biztat, hazug az élet,
de régi vágyunk nem ismer véget.
ám napjainkat rövidre szabták.
|
|
 H
Csak Én vagyok és a testem
Csak mi ketten
Merev lábakkal járom sorsomat
A gondolat előttem szalad
|
|
 H
Ne mondd idősnek: „Ez neked nehéz lesz!”
Ha úgy érzi, már semmire sem képes,
a tétlenséget választja magának,
s kaput nyit ezzel a demenciának.
|
|
 H
bogár matat
ablaka alatt
szívében
múlt
dúl |
|
 H
Az emlékműnél végezvén munkánkat,
Szemünket elkápráztatta, a csodálat.
Talán a képzelet, tréfálkozott velünk,
De egy biztos! Megerősödött a hitünk:
|
|
 H
Egyedül egy pohár borral
Hamvadó vágy messze jár
Szomorúan fénylik az ég
A Minden sötétbe borult már
|
|
 H
Először betűket, szavakat láttam,
melyeket mélyen szívembe zártam.
S kúsztak hozzám a szavak,
mint a dallamok
|
|
 V
Szólt a hajnal harmatfényben, tündökölt a napfény,
tűzvörös bíborában szikrázott a nagy lény.
Pompásan nyílottak a rózsáknak bimbója,
álmomban álmodik a harmatfény illata. |
|
 MM
A véletlen hozta-e,
Vagy a Sors kegye,
Hogy két magányos szív
Egymásra lel, vele! |
|
 V
Lassan beletörődöm, hogy senkim se lesz,
Istenem,te tudod,ki épp lesz,hamar kitesz,
Vagy ha tán nem kitesz,tönkretesz,
S elmémben,lelkemben a bánat repeszt.
|
|
 Gy
Csillagok: égjetek, míg nem marad, csak fekete pernye.
Forgó világok: hulljatok szét.
Emésszen nyomtalan el mindent az éj kútjának verme.
Szaggassa vihar mindazt, mi szép. |
|
 Gy
Szerelmem,az érzéseim el ne taszítsd,
bízzál hű, kitartó, izzó szerelmemben,
hiszen a holnap boldogsága van ebben,
kérlek, hogy szerelmemet most el ne szakítsd. |
|
 Gy
Azt a terem-buráját,
Irigylem tamburáját.
Tambur majom nyakában,
Így megy a heti vásárba. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
